Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége
14 Jacques Servais ségében és hűtlenségében a bűnös nehéz igának érzi a törvényt, semmint az Atya szeretete kifejezésének. Mivel az Istentől származó törvény szent, egyetlen előírását sem kell eltörölni (vö. Mt 5,17-19). Annak az igazságosságnak, amelyet Isten népének felkínált, teljesen be kell teljesednie, és ez a beteljesedés csak akkor fog megtörténni, amikor a választott nép tökéletesen fogja azt Istennek viszonozni. A Szövetségnek ez az „igazságossága” - távol attól, hogy a mi, emberi igazságosságelképzelésünkhöz lenne mérve - elválaszthatatlan az üdvösségtörténet „meghatározott mivoltától, amely maga is bensőségesen kapcsolódik Isten szövetségéhez való hűségéhez. Jézus nem beszél önmagáról a tékozló fiúról szóló példabeszédben, de ki az, ha nem ő, aki leszáll a bűnös legmélyebb Istentől való elhagyatottságába (derelictio), egészen addig, hogy elveszíti az Atyát és megvalósítja a bűnösnek a kiengesztelődését? Megtestesülése, szenvedése és feltámadása által Krisztus végleg az Isten és az emberiség közötti szövetséget választja. A kereszten - az Atya szeretetének, és a Fiúnak, az emberek nevében adott szeretet-válasza végső kifejezéseként - teljesen igazolja Isten igaz voltát, és ezt úgy teszi, hogy hozzá társul a hű Izrael, amelynek „reálszimbólumát” a szerző az „Úr szolgálóleányában” látja31. 31 Vö. Magd des Herrn, Einsiedeln 1948, 1988, Ezzel kapcsolatban lásd még: J.Servaís, “Ressourcement de la vie spirituelle aujourd’hui sous la conduite d’A. von Speyr et H.U. von Balthasar", in Vermittlung als Auftrag. Vortrage am Symposium zum 90. Geburtstag von H.U. von Balthasar 27-29. September in Fribourg, Hans Urs von Balthasar-Stiftung, Friebourg im Br. 1995, 71-92.
