Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság
20 Yannis Spiteris „nemcsak, hogy nem pásztor, hanem egyszerű juh, és mi több, fekete, rühes, melynek gondozásra van szüksége. Minthogy ő a nyáj minden más juhánál rosszabb, szükséges, hogy a többiek eltávolodjanak tőle, nehogy megfertőződjenek. ”5 Meghatározó történelmi elemek Véletlenszerű történelmi tények, politikai érdekek és ideológiák - melyeknél a politika és vallás közötti határok összemosódnak - járultak hozzá e periódusban, hogy a bizánciak tudatosítsák a római primátus igényeit, melyek, következésképpen, meghatározták az ő (ti. bizánciak) magatartásukat is. A XII. század során, még pontosabban annak második felében érte el tetőpontját a VII. Gergely-féle reform-eszmék érvényesítése. Elég az 1140 körül kibocsátott Gratianus-féle dekrétumra gondolni, mely a gregorián központosító és hierokratikus (= papi) eszméket magasztalja. Ezen eszmeiség legjelentősebb képviselője, III. Ince, aki a Kama- térosz János pátriárkával, az 1199-1200-as években történt levélváltása során, alkalmat talál majd arra, hogy megismertesse ezeket a görögökkel.6 A végletekig központosított római ekkléziológia fejlődését különféle tényezőknek köszönhetően ismerték meg a bizánciak, így pl. a keresztes hadjáratok során - melyek mint tudjuk, igen rossz emlékeket hagytak a birodalom lakóiban. A keresztes hadjáratok ugyanakkor alkalmul szolgáltak arra is, hogy a két nép kapcsolatba kerüljön egymással, s hogy kölcsönösen megismerkedjenek. A görögök így elméletben és gyakorlatban is megismerték a latin ekklézi- ológiát, a pápa abban elfoglalt helyével együtt.7 5 Testo in K. Diovoluniotis, EEBS 15 (1939) 43. 6 Vö. Y. Spiteris, La critica bizantina del Primato Romano nel secolo XII, Roma 1979, 25S-261, 7 Vö. D. Baker (a cura di), Relations Between East and West in the Middle Ages, Edinburgh 1973, 77-94.
