Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság
18 Yannis SPITERIS A középkori Bizánc és a pápaság A katolikus és ortodox egyházak között, ezernyi nehézség közepette elkezdődött és folytatódó ökumenikus párbeszéd hamarosan érinteni fogja a legközpontibb problémát, vagyis Róma püspöke primátusának a kérdését. Már a híres görög szónok és hitvitázó Elia Mi- niatis (1669-1714) Botránykő c. művében így írt erről: „Vallom, hogy a görögök és latinok közötti első különbség a pápa tekintélye, minthogy ez képezi az egyházakat elválasztó nagy falat ... és ettől függ minden más dolog. Ha az összes keresztények e lényegi ponton ... megegyezésre jutnának ... könnyebben meg lehetne oldani a többi kérdést is.”1. A görögök és latinok közötti hitvita első, történeti megnyilvánulása nem a római primátust, hanem a Filioque és a „kovászosok” kérdését érintette; mindazonáltal e teológiai viták során mindig is ott volt a bizánciak tudatalattijában a pápaság mint olyan, ahogyan az Gela- sius pápától (492-496) kezdődően a későbbiekben kifejlődött. Ma, amikor az ökumenikus párbeszéd terén a pápaság témájával szembesülünk, a saját figyelmünk kétségtelenül biblikus-patrisztikus- teológikus érvekre összpontosul. Talán itt a lehetőség, hogy még egyszer visszaemlékezzünk azokra az igazi, történelmi-politikai-ideológiai okokra, melyek a pápaság elvetésére ösztönözték a bizánciakat. Az 1 Vö. Y. Spiteris, La teológia ortodossa neo-greca, EDB, Bologna 1992, 51.
