Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Chantraine, Georges - Török József (ford.): Isten az Atya
12 Georges Chantraine 4. A bűnbánó bűnös élete Isten az Atya előtt A keresztény ember, amikor megvallja Istent a mindenhatót, a menny és föld teremtőjét, elfogadja azt is, hogy az emberről alkotott felfogása módosuljon. Az atyai jóság előszeretettel fordul a nyomorultak és a kirekesztettek felé. Isten az Atya maga körül (kebelén) egyesíti a híveket a megtestesült Fiú papságában és fiúságában, valamint feloldozza a bűnösöket. Az ő előzetes szeretete siet a bűnös ember felé, megadja neki, hogy az ember beismerje bűnösségét és hogy tanúskodjon az isteni élet ajándékáról. Istent, mert láthatatlan, a keleti egyházakban rendszerint nem ábrázolják sem szobor, sem festmény segítségével és ezen a téren bizony a latin egyház is visszafogottabb lehetne. 1. Jézus szeretett minden embert. Előszeretettel fordult a nyomorultak és a kirekesztettek felé. Kiválasztottságát előttük mutatta meg. Megdicsőülése még tökéletesebb volt, amikor ők vallották meg nevét és hirdették uralmának elérkeztét. Helyzetükből adódóan ők jobban átélik Jézus kereszt-tapasztalatát. Ezért nélkülözhetetlen az ő evange- lizációjuk.21 2. Isten az Atya a keresztség és a bűnbánat szentségeivel átalakítja a hívő ember lelkét és saját, benső életéhez társítja. A Fiút az Atya nemzi és a Fiú az Atya „kebelén” marad; a Fiú megtestesülvén, papságát az Atya „kebelén” nyeri el. Keresztségük révén a keresztények az Atya „kebelén” részesednek a Fiú fiúságából és papságából. Szent- háromságról nevezett Mária nővér ezt a fiúság és papság közötti, lényegi köteléket szemlélte.22 A szolgálati papság különbözik a hívek egyetemes papságától, ugyanakkor a papokat és püspököket egyesíti Istennel az Atyával, és őket lelki atyaságban részesíti, amit nekik 21 W. Verdorck: Dien le Pére dans le Quart-Monde, in: Communio, 1998, 6-7. 22 Vö. J. Legoédec: Sacerdoce des baptises selon Marie de la Trinité, in: Communio, 1998, 6-7.
