Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Gál Ferenc: Isten az Újszövetségben

38

Gál Ferenc

denkit igazi benseje, lelkiismerete szerint ítél meg és azon keresztül vezet. A kinyilatkoztatott vallással sem akart imponálni. Az Egyháznak ugyan kegyelmi biztosítékot adott küldetésének betöltésére, de tagjait és vezetőit meghagyta emberi gyarlóságukban. Nem akarta feltűnő módon igazolni, hogy a kövekből is tud Abrahám-fiakat támasztani, hanem inkább azt jelentette ki, mennyire örül, ha az ember vétkeiből jobb belátásra tér. Talán így jellemezhetjük az Újszövetség hangulatát: az igaz Isten megtalálása emberségünk megtalálását is jelenti és a visz- szatérés igazi emberségünkhöz könnyebbé teszi Isten megtalálását.

Az ószövetségi monoteizmus az Újszövetségben még kizárólago- sabb. Az embert nemcsak a pogányok bálványaitól tiltja el, hanem a démonok imádásának minden formájától (lKor 10,20), a mammon- nak, a földi javaknak az imádásától (Mt 6,24), a hatalom istenítésétől (ApCsel 4,19; 5,29). Mindezt azért, mert Isten nemcsak abszolút úr, hanem végső cél. 0 mint a lét teljessége lesz az ember jutalma, azért megkövetelheti, hogy a szeretet egész szívből és egész lélekből fakadjon.

Isten világfelettiségét az Újszövetség azzal emeli ki, hogy sűrűn hangoztatja a „mennyei” Atya nevét. Ugyanakkor a világban való jelenlétét új adatokkal érzékelteti: a Fiú és a Szentlélek elküldésével. Krisztus „velünk marad a világ végéig” (Mt 28,20), a Szentlélek „mindörökre itt marad” (Jn 14,16). Sőt, a kegyelmi közösség jelzésére ilyen kifejezéseket használ: Az Atya és a Fiú lakást vesz az ember lelkében (Jn 13,23), a Szentlélek is templomává teszi a testét (lKor 6,19). A megkeresztelt ember Krisztusba öltözik (Gál 3,27), ő lesz benne a kegyelmi élet forrása (Ef 3,17; Gál 2,20).

Isten a dicsőségét is különös módon feltárta az emberiség előtt Jézus Krisztusban. A hívő látja benne felragyogni ezt a dicsőséget (2Kor 4,6). Csodatettei, bölcsessége, tanítása, szentsége, a szeretet hősies gyakorlása, az istentisztelet fönsége mind annak bizonyítékai, hogy a történelem új fénnyel gazdagodott. Másrészről viszont az Újszövetség titkához tartozik az is, hogy a próbatétel nagyobb lett. Krisztus sokaknak „romlására és feltámadására válik” (Lk 2,34), Isten bölcsessége oktalanságnak, ereje pedig gyöngeségnek látszik (lKor 1,25). Nagyságát akárhányszor azokon keresztül mutatja meg, kik a világ szemében gyöngék (uo. 27), magasztos titkait elrejti a bölcsek elől és a ki-