Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Bagnard, Guy - Fábry Kornél (ford.): Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban
22 Guy Bagnard Ugyanis a „kinyilatkoztatás” középpontjában foglal helyet az Atya. Az igazság abban a tényben rejlik, hogy aki őt kinyilatkoztatja, az „Fiú”. Benne minden a fiúság pecsétjével van megjelölve. A szó szoros értelmében ő „csak” Fiú. Még a „kenózis” pillanataiban is, amikor a fájdalom elhomályosítja a látást, elsötétül a tudati tér és kisimul a horizont, abszolút bizonyossággal és nyugodt biztonságban nyer hangsúlyt a fiúi mivolt megerősítése. Meggyőződhetünk erről a Getszemáni kertben: „Abba, Atyám, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te!”1 Az arám „Abba” szó, melyet kifejezetten megőriztek, „jelöli a beszélő apját, vagy azét, akiről beszélnek. Sohasem jelöli Istent a zsidó imádságokban”1 2. Olyannyira, hogy „Jézus előtt egyetlen tanújelét sem találjuk annak, hogy Istent „Papának” szólította volna zsidó ember!”3 A Fiú, mikor így, Atyaként nyilatkoztatja ki Istent, minden embert vonzani akar abba az otthonba, ahol ő maga is megtalálja azt a kiemelt helyet, amely kifejezi Személyének misztériumát. Az Atya: az ingyenesség forrása Az „Atya” sajátja, hogy forrás legyen, mégpedig bőven áradó forrás. Minden létező benne találja alapját. De tudjuk, hogy a teremtmények az alaptól elindulva a legkülönbözőbb elgondolások szerint származhatnak, mint például az elkerülhetetlen emanációs elmélet szerint. Itt, ellenkezőleg, mindaz, ami az atyai Forrásból ered, az ajándék kifejezése. Minden egyes létező az ingyenes ajándékozás tettét jelzi, amely autonómiát, önálló helyet ad neki a Forráshoz képest, Aki a létbe belehelyezi és fenntartja. Az ajándék oly tökéletes - az Atya tökéletességének képére alkotva -, hogy a Forrás, ahonnan ered, háttérbe vonul, hogy önmaga lehessen. Milyen lenne az az ajándék, amire az adakozó állandóan rá1 Mk 14.36 2 Cf. TOB, jegyzetek. 3 Gantin és aliir Isten, irgalmasság Atyja, Mame, 1998. 41. o.
