Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Isten az Atya - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newmann és az evolúció

52

Jáki Szaniszló

őrizzen magának annyi időt, amennyit csak lehet a Grammar of Assent c. könyvének régóta húzódó befejezésére.

Levelének hátralevő részében reflektált Beverley könyvére, amelyet, az előszót és a kiegészítő fejezetet kivéve, fel sem vágott! Mégis kommentárja más volt, mint gyakorlatozás ködös szavakkal vagy valami még rosszabb. Ennek oka az volt, hogy Newman, aki nyilvánvalóan ismerte Darwin elméletének filozófiai alapjait, képes volt bizonyos alapproblémákra szorítkozni, amiket az az elmélet felvetett. A problémák egyike annak a védelme volt, amit Newman nem az evolúció [evolution], hanem a „fejlődés” [development] elvének nevezett, és ezt még azzal a megjegyzéssel is minősítette, hogy „amit én az építkezés [elvének] hívtam”. Hogy megérezzük, milyen nagy mértékben elhatárolta magát ezáltal Newman a darwinizmustól, nem elégséges Darwinnak az evolúció nem-teleológiai jellegére vonatkozó hangsúlyozott állítására gondolnunk. Newman ezen megjegyzéséhez jó bevezetés az, ahogyan dicsérte Beverley könyvét: „A könyv Darwin elméletének gondos és szigorú vizsgálata, és megmutatja azokat a különböző pontokat, amelyeket jól kell megfogalmazni ahhoz, hogy az elmélet koherenssé váljék, és csaknem biztos, hogy ezt ő meg is tudta volna tenni.” Newman teljes mértékben logikus akart lenni akkor is, amikor Darwin elméletével állt szemben.

Amikor Newman logikusan szigorú határok közé szorította a darwinizmus elméletének illetékességét, nagylelkű lehetett másodlagos kérdésekben. Ilyen volt annak a nézetnek nagy érdeme, hogy a Teremtő másodlagos okokon keresztül dolgozott hosszú időszakokon át (e nézet összeegyeztethető az evolúció elméletével, sőt Darwin is helyeselte, és ezt csak később bánta meg23). De a különleges érv, amelyet Newman ehhez az általános megjegyzéshez fűzött, nagyon nem- darwinista volt. „Mi nem tagadjuk és nem határoljuk be a Teremtő hatalmát” (amely megengedte munkájának másodlagos okokon keresz23 „De régóta sajnáltam” - írta Darwin J. D. Hooker-nek 1863. március 29-én -, „hogy behódoltam a közvéleménynek, és a a Pentateuchus-i kifejezését használtam a teremtésnek, amely alatt valójában azt gondoltam, hogy »megjelent« valami egészen ismeretlen folyamat révén”. Lásd: The Life and Letters of Charles Darwin, edited by F. Darwin (London: Murray, 1888), vol. 3, p. 18.