Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newmann és az evolúció
43 JÁKI Szaniszló Newman és az evolúció Amikor Newman halálának centenáriuma közeledett, sokan remélték, hogy ezzel felgyorsul szenttéavatás! eljárása. Jónéhány csodá- lója azonban megdöbbent a The Times egy vezércikkének állításán, amely szerint Newman szenttéavatása elősegítené az ökumenizmust Angliában, hiszen evolúciós szemlélete különösen elfogadható hazájában. Newman, hogy ugyanezt a vezércikket idézzük, „különlegesen angol bíboros volt, és különlegesen angol módon kapta meg a bíbo- rosi kalapot - az arisztokrácia tagjai, köztük az akkori Norfolki Herceg, nagyon is felhasználták befolyásukat. A. N. Wilson író szerint Newman volt az egyetlen elsőrangú viktoriánus értelmiségi, aki nem ábrándult ki a keresztény hitből Charles Darwin elméletének hatására: és Newman maga azt mondta, örül, hogy »teljes mértékben elfogadta« Darwin hipotézisét a természetes szelekcióról”1. Az, hogy Newman szenttéavatása hamarosan megtörténik-e, meglehetősen kétséges, az 1990 augusztusában történt azon bejelentés ellenére is, hogy Róma az eljárás első fázisát befejezettnek tekinti. Newman, nagyrészt a közbenjárására történt csodák hiánya miatt, száz évvel halála után sem hívható boldognak, még kevésbé szentnek. Newman, aki a szentek által véghez vitt csodákban szilárdan hitt, maga sem értene egyet az égből azon csodálóival, akik megkísérlik csökkenteni a csodák döntő szerepét a boldoggá- és szenttéavatási folyamatban. Akik minimalista módon közelednek a csodákhoz, számíthatnának arra, hogy fejükre olvassa Apo/ogiá-jának következő mondatát: 1 C. Langley., „Lead Kindly Light, amidst the Encircling Gloom”, The Times, Feb. 7, 1989, p. 12.
