Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Gál Ferenc: A Fiú születése az Atyától
34 Gál Ferenc dagságot. Ugyanakkor megismeri mindazt a lehetőséget, ahogy az isteni tökéletesség teremtmények alakjában utánozható. Ez a benső ismeret egyetlen tökéletes értelmi aktussal megy végbe és az Atyában marad, mint belső ismeret, mint belső szó. Egészen tükrözi az isteni lényeget, s annyira eleven mása annak, hogy maga is él, mint második személy, mint Ige, mint Fiú. Mivel Isten öröktől fogva és szükségszerűen ismeri magát, azért az Ige öröktől fogva és szükségszerűen van, tehát nem teremtmény, hanem az Atyával egylényegű Isten. Az Atya belemondja a Fiúba egész isteni lényét. Semmi sem tart vissza magának és nem is tarthat, mert ön- megismerése egészen átjárja lényegét. Egyszerűsége miatt lehetetlen valami „rejtett zug” kimaradása ismeretéből. Aki így ismeri magát, az a maga isteni módján önmagában tükrözi ismeretét. Az önképébe, a Fiúba belemondja magát úgy is, ahogy tökéletességei utánozhatok a teremtésben és a természetfeletti világban. A Fiúval kapcsolatban van az Atyának minden elgondolása a teremtésről és az üdvözítésről, mint ahogy ezt a fentebb idézett szentírási helyek is mutatják (Kol 1,16; Ef 1,4). Ezt a tökéletes belső ismeret-aktust nem lehet az emberi gondolat megfogalmazásával összehasonlítani. Az embernek is van ugyan képe magáról, de ez a kép nem teljes, mivel nem ismerjük magunkat kimerítően. Testünk, lelkünk, eszmevilágunk tele van titokkal. Továbbá bennünk a megalkotott kép csak futó gondolat, az egyik részlet elnyomja a másikat. A magunkról alkotott képben is hol egyik, hol a másik vonás lép előtérbe attól függően, hogy milyen hangulatban vagyunk. Istenben az Ige változatlan és örök. Nemcsak tükröződik benne az Isten magátólvalósága, létteljessége, hanem ő maga ez a szükségszerű létteljesség. Nincs benne semmi egymásutániság, nincsenek részlet-vonások, hanem egészen megvalósul benne a gondolat szellemisége s a szellem személyisége.
