Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Új utak a teológiában
18 Gál Ferenc nagy dolog: sorsunkat, személyes kibontakozásunkat csak az örökkévalóság távlataiban lehet felmérni. Ez a gondolat elszíntelenedik ott, ahol a megtestesülést úgy állítják be, mintha Isten csak végső kényszer hatása alatt vállalta volna az emberré levést és a megváltást, hogy még mentse azt, ami menthető. Pedig a krisztológia alaptétele az, hogy a Logos örök elhatározással a gyarló ember oldalára állt, ezért lett hasonló hozzánk mindenben, a bűnt kivéve (Zsid 4, 15). Ezzel emelt fel bennünket a fogadott fiúság magaslatára. A krisztológiának közvetlen tartozéka az Egyházról szóló tanítás. Az Egyház nem egyszerűen Krisztus által alapított vallási intézmény, hanem kegyelmi közösség Krisztus tősége alatt. Ezt nevezzük misztikus Krisztusnak. A fő nem lenne teljes a test nélkül. Az Egyház és a szentségek csak tovább viszik azt a jelképiséget, ami Krisztus emberségében megvalósult. O mint ember jelképezte és konkrét valóságban kifejezte Istent. Ezért csodákkal igazolta magát, bűnöket bocsátott meg, kegyelmet közvetített. Az Egyház is ilyen hatékonyan jelképezi Krisztust: az ő tanítását nyújtja, kegyelmét közvetíti, az ő tekintélyével intézkedik és az ő nevében imádkozik. Ezért az Egyházról szóló tanítás lényege nem az, hogy jogi szervezetét visszavezessük az apostolokhoz, hanem hogy kimutassuk misztériumjellegét. S mivel a kegyelem túlterjed a jogi kereten és a kívülállókat” is Krisztushoz kapcsolja, azért elsőrendű kérdés az, hogy “milyen kapcsolat van Isten országa, illetőleg Isten népe és az Egyház között, továbbá, hogy milyen módon sorolhatók az Egyházhoz azok, akik nem élnek benne szervezett közösségében. Ma az Egyház és az üdvrend egyetemességének kifejtése azért is időszerű, mivel az érdeklődés a világi tudományokban, gazdasági és kulturális életben az egész emberiség f elé irányul. Az Egyház kegyelmi jellegéből folyik, hogy a keresztény erkölcstan nem lehet egyszerűen a törvények magyarázata, hanem annak a hivatásnak a kifejtése és megvalósítása, amit az ember Krisztusban kapott. Hasonlóképpen az Egyház jogrendjét is úgy kell megalkotni, hogy az a titokzatos test közösségi életének kifejezője legyen és minden vonatkozásában az evangéliumot tükrözze. A szentségek az Egyház életének megnyilvánulásai, tehát nem is tárgyalhatjuk őket az Egyháztól függetlenül. A kegyelem sem valami eltárgyiasított ajándék, hanem Krisztusnak, a főnek élete bennünk. Az
