Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Moll, Helmut - Török József (ford.): A hit vértanúi a XX. században
66 Helmut Moll készt vittek kivégzésre, akiket a titkos rendőrség tartóztatott le. Közülük három katolikus volt és egy evangélikus. A vád az volt ellenük, hogy az igehirdetésben lázítottak a párt ellen és titokban foglalkoztak az ifjúsággal. Halálra ítélték őket, amit ők azzal fogadtak, hogy hűségesek akarnak lenni Krisztus királyhoz. Ebben az összefüggésben említést érdemel a müncheni Fehér Rózsa mozgalom. Tagjai 1942- ben és 43-ban egymásután hat röpiratban követelték Németország keresztény szellemben való megújítását. Hatot közülük halálra ítéltek — öt férfit és egy nőt, katolikust és protestánst. Az egyik fiatal egyetemista a kivégzés előtt a börtönben keresztelkedett meg. A martirológiumba való felvétel kritériuma A „vértanú” megjelölésnek az Egyházban megvan a hagyománya. Azt értjük rajta, aki hite megvallásáért vagy a keresztény erény gyakorlásáért elszenvedi a halált. A megítélés jogi feltételeit Prospero Lambertini, a későbbi XIV. Benedek pápa dolgozta ki.8 Négy előfeltételt sorol fel.9 Az első az, hogy a fenyegetés fizikai személytől vagy hatalmi intézménytől jöjjön, amely ellensége a keresztény hitnek vagy erénynek. A második feltétel a vértanúsághoz az, hogy a tanú elszenvedje a halált vagy olyan sérelmet, amibe belehal, s a halált úgy vállalja, mint áldozatot. Harmadszor figyelembe kell venni a vértanúság okát. Már Szent Ágoston megjegyezte, hogy a vértanúság nem a szenvedés súlyosságától függ, hanem az októl, vagyis a hit vagy az erény gyűlöletétől. A negyedik feltétel pedig az, hogy a hívő szabad elhatározással fogadja a halált. Ezeket az irányelveket VI. Pál pápa is jóváhagyta és kiegészítette, főleg a XX. századi vértanúságok körülményei alapján. Közéjük sorolta azokat is, akik a börtönben tapasztalt bánásmódba haltak bele. 8 Benedictus XIV. Opus de servorum Dei beatifications, Prati 1842. 9 M. Sieger, Die Heiligsprechung, Würzburg, 1995.
