Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Meyer, Hans Joachim - Gál Ferenc (ford.): Politikai okosság
POLITIKAI OKOSSÁG 59 tekben azt is kifejezésre kell juttatni, hogy a tüntető tartózkodás semmit sem használ, hanem inkább kárt tesz. Az a vita, amelyet a nemzeti szocializmus diktatúrája utáni időben folytattak, és amely már egészen más környezetben folyt le, a jogos kérdésekhez gyakran hozzáfűzött még szivesen hallott megállapításokat is. Például: ha az Egyház hangosabban tiltakozott volna, akkor kisebb lett volna az emberekben a félelem? De az ilyen kérdéseknél jó volna tudni, hogy azok butaságból vagy rágalomból erednek-e? Az ilyen történeti szemlélet eredménye nyilvánvaló, mert annak két indítéka van. Az Egyházat vagy annak képviselőit úgy állítják be, mint bűnbakokat, és gyávaságot vetnek a szemükre, vagy önző együttműködést. Az ilyen szemrehányás jogosságától vagy jogtalanságától függetlenül felvetődik egy másik alapvető probléma a politikai okossággal kapcsolatban. Hogyan kell eljárni akkor, amikor a hatalom képviselőivel állnak szemben? Majdnem mindig okosabbnak látszik halkan beszélni és óvatosan cselekedni, kevesebbet éreztetni kifelé, mint ahogy az első benyomás kívánná. A kevesebb minden esetben biztosabbnak és hatékonyabbnak látszik. De az okosság olyankor nem lehet kísértő? Ezért mindig az okosságnak kell igazolni magát az igazság előtt. Igaz, hogy a hatalmaskodók a történelem folyamán mindig letűntek, de ez önmagában igazolja az okosságot? Természetesen aki okos, az nemcsak a jelennek dolgozik, hanem a jövőnek is. Az evangéliumban szó van az okos szüzekről, akik elegendő olajat vittek magukkal, mert előrelátók voltak. Ezért az egyházi élet fennmaradásáról való gondoskodás nem lehet az okosság jele? Hiszen az Egyház hirdeti az igazságot és az üdvösség örömhírét, s ez nem az okosság jele és követelménye? Aki az Egyházban többet lát, mint szertartások gyakorlóját, az széleskörű választ kaphat kérdéseire. A Katolikus Egyház Kelet-Németországban a kitartás és a politikától való átgondolt tartózkodás egyháza volt. A templomokba beszorított ifjúsági mozgalom egyik éneke így szólt: „Kitartással és hallgatással időt nyerünk.” A helyzetképet két motívum uralta: A nemzeti szocializmusnak mint egyházellenes hatalomnak a megtapasztalása, továbbá az, hogy ott a Katolikus Egyház kisebbségben volt. A nyíltan
