Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Anbaum, Jan - Bolberitz Pál (ford.): Türelem és Istenbe vetett bizalom

TÜRELEM ÉS ISTENBE VETETT BIZALOM

37

Jan Anbaum

Türelem és Istenbe vetett bizalom

A türelem és a bizalom olyan két lelki magatartás, amelyek feltételeznek valamilyen személyes alapot. Az Istenbe vetett bizalommal az ember ráhagyatkozik egy rajta kívülálló erőre: Teremtőjében bízik. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezeket az erényeket a lelki erő alá sorolja. A lelki erő arra képesít, hogy legyőzzük a félelmet és szembenézzünk a fenyegető bajokkal. Sőt készséget ad arra is, hogy az igaz ügyért áldozatot hozzunk. Tehát a türelem, a bátorság, az okosság és az Istenbe vetett bizalom összetartoznak.

Az utóbbi évtizedekben ez a téma gyakran felvetődött. Egyes szerzők hozzájuk kapcsolják a higgadtságot, a lazítást és a kikapcsolódást.1 A teológia azonban nem sok gondot fordított rá.1 2 Leclerq említ néhány szentírási helyet, amelyek türelemről, engedékenységről, gondtalanságról beszélnek.3 Kérdéses az is, hogy a teológia egyáltalán milyen oldalról közelítse meg ezt a témát. Az újszövetségi Szentírásban olvasható Pál apostol szava: „Ha reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk türelemmel” (Róm 8,25), amit a papi zsolozsma is idéz.4 5 Az Istenbe vetett bizalomra és a türelemre ez valóban találó kifejezés. A hagyományos egyházi tanítás egyébként a türelmet a Szentlélek ajándékai közé sorolja.

Az ókorban úgy szerepelt, mint a bátorság és az önbizalom megnyilatkozása, ami a harcost jellemezte (hypomoné—patientiaf A

1 Említhetjük M. Heidegger könyvét: Zur Erörterung der Gelassenheit, Frankfurt a.M.

1983, S.37-74.

2 LThK 1995, 339-340.

3 J.Leclerq csak utalásokat ad, de nem nevezi meg forrásait.

4 Liturgia horarum, Pentecostes, Officium lectionis.

5 R. Hauser idéz antik szerzőket, Arisztotelészt, sztoikusokat és epikureistákat.