Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Ratzinger, Joseph - Győrffy Andrea (ford.): Párbeszéd a vallások között

PÁRBESZÉD A VALLÁSOK KÖZÖTT 33 megköveteli az <5 akaratának elfogadását. Főleg akkor, ha ezt a ki­nyilatkoztatásban közölte velünk. A vallásnak először erre kell töre­kednie. 5. Ószövetségi és újszövetségi vallás Hogyan valósulhat meg a párbeszéd az egyistenhitet követő vallá­sokban? Három vallásról van itt szó: a kereszténységről, a zsidóság­ról és az iszlámról. Ebben az esetben a történeti probléma szerteága­zó, azért csak néhány dologra térünk ki. Az ószövetségi Szentirás összeköti a kereszténységet és a zsidóságot, de a Jézus Krisztusba, mint az Isten Fiába vetett hit szétválasztja. Valójában az összekötés és a szétválasztás nem pontos kifejezés, hiszen Jézus Krisztus által az ószövetségi Szentírás a nemzsidóknak is szent könyve lett. Pál apos­tol az Efezusi levélben mondja, hogy Jézus ledöntötte a válaszfalat és egységes néppé tette az emberiséget. Továbbá Jézus által Izrael Iste­ne az egész világ Istene lett. Általa teljesedett az ígéret, hogy a népek megtérnek Izrael Istenéhez, az egyedül igaz Istenhez. Ha Izrael nem is tudja elfogadni Jézust, mint Isten Fiát, azért még nem lehetetlen meglátni benne „Jahve szolgáját” (íz 53), aki Isten világosságát hozza el a népeknek. Izrael hite az ószövetségi Szentiráson nyugszik. Itt két dologra lehet rámutatni. Először is a Szentírás beszél Isten uralmá­nak, országának kiteljesedéséről a világban. Továbbá ott van a Mes- siás-várás, amely azt tartalmazza, hogy általa Isten belép a történe­lembe és igazságot szolgáltat. Tehát az időnek három dimenziója kapcsolódik egybe: az Isten akaratának való engedelmesség, továbbá az, hogy Istennek teljes és végső szava kinyilvánult a világban, és el­vezeti azt a teljes igazságra. Ennek elfogadása fejeződik ki a keresz­tény hitben, reményben és szeretetben. A biztosítékot mind a há­romra Jézus alakja és működése adja meg. Őbenne találkozik az idő és az örökkévalóság, az ember és az Isten. Krisztusban a Fiú jött el az emberhez, de nem szűnt meg az Atyánál lenni. Ő jelen van és eljö­vendő. Jelen van világosságával és erejével, de eljön mint bíró és ju­talmazó. Ilyen értelemben a kereszténységben is van Messiás-várás. Tőle tudjuk, hogy a világ már nem nyitott út az ismeretlenbe, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents