Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Ratzinger, Joseph - Győrffy Andrea (ford.): Párbeszéd a vallások között

PÁRBESZÉD A VALLÁSOK KÖZÖTT 29 alakulni az ökumenikus mozgalom. Először a protestáns misszionári­usok jöttek rá, hogy a sokféle hitvallással és felfogással nem jelen­hetnek meg a primitívebb vagy pogány népek előtt. A Krisztusról való tanúskodás valamilyen egységes hitvallást követelne.4 Az a kí­sérlet, hogy egyetemes igehirdetéssel lépjenek fel, feltételezte első­sorban azt, hogy a hithirdetők ne mondjanak ellent egymásnak, és ne különböző csoportokban mutatkozzanak, amelyeknek eredete egyszerűen a nyugateurópai történelemben keresendő. Az ökumeni­kus indíttatás lassanként átterjedt az egész keresztény világra. A pro­testáns mozgalmak először óvatos fenntartással a keleti ortodox egy­ház felé közeledtek. A Katolikus Egyházból elsősorban azok érdek­lődtek, akiknek az országában erős volt a protestantizmus. A II. Vati­káni Zsinat azután szélesre tárta a kapukat, és az igazság keresésé­ben közös munkára hívta a keresztényeket. Közben a nemkeresztény világgal való találkozás is ösztönzést adott a keresztény egyházak egymásközti közeledésére. De nem maradhatott el a nagy világvallá­soknak az önmagukra eszmélése sem. Az evangéliumot ma már nem olyanok előtt kell megvallani, akik Istent nem ismerik vagy nem hal­lottak róla. Észre kellett venni, hogy olyan világban hirdetjük az igét, amelyben ott van valamilyen vallási meggyőződés, sőt a maguk módján néha mélyen vallásos lelkületű emberekkel is lehet találkozni a nemkeresztény világban. Ezeknek a tanúskodása néha megszégye­níti a felületes keresztényeket is. Ezért a keresztény országokon kívül levő népeket nem lehet egyszerűen pogányoknak tekinteni. Ezért kezdődött el a nemkeresztény vallások tanulmányozása is, azzal a szándékkal, hogy milyen közös vonás található náluk, és nem lehet-e nekik is nyújtani valamit a keresztény örökségből?5 Ez a párbeszéd nem olyan, mint amilyennek a XIX. században elindult, és ahol a li­berális gondolkodású emberek a történelmet tanulmányozva akartak ítéletet mondani a vallásról. Ma azt tartjuk, hogy a vallást belülről kell megismerni és úgy közeledni a kölcsönös megértéshez. 4 R. Rouse, Geschichte der ökumenischen Bewegung, Göttingen, 1957. 5 K. Reiser, Ökumene in Übergang, München, 1989.

Next

/
Thumbnails
Contents