Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Forte, Bruno - Takáts István (ford.): Értékek nélkül, de a titokra várva (A nihilizmus teológiai megközelítése)

36 Bruno Forte zett szolidaritás érzése közönséges, kicsinyes ügyeskedésekké változ­zon, amelyeket csupán egymásra kacsintó, tolvaj-testvériség vezérel... „Re-velatio Dei”: a Csendből születő Szó A keresztény hit számára egyedül a délután három órakor, a non a órájában felhangzó kiáltás az, amely felhasítja az ideológia zárt burkát, amely megérinti a teljességre várakozót. A megfeszített Krisztus a Má­sikkal való találkozás helye, aki eljött, hogy hozzánk intézett Szó le­gyen. A Kereszt Szavával való találkozás felszabadítja és megváltoztat­ja a szívet és az életet: Krisztus Pilátus előtt állva emlékeztet minket arra, hogy az igazság nem olyasmi, amely látványosságra tör, mint va­lamely logikus fejtegetés vagy egy jól megfogalmazott szavakból épí­tett kastély. Az igazság maga az Ártatlan, aki szeretetének tapintatá­val érint meg minket: az Igazság nem olyasvalami, amit mi birtoko­lunk, hanem Valaki, aki átölel és birtokol minket. Hogy felismerjük a Másik arcát, amely ma a kultúrák összetett világában a megbékélés egyedüli lehetőségeként kínálkozik, a keresztényeknek újra Krisztusra kell mutatniuk, hogy tanúsítsák, hogy hihetően beszéljenek Róla eb­ben a korban, amelyet olyannyira meghatároz az Igazság szenvedélyé­nek hiánya; hogy a modernizmus krízise és a posztmodern vibráló nyugtalansága után, az értelem teljes elvetésével szemben újból előtör­jön az értelem utáni vágy. A zsidó-keresztény hit Istene az eljövetel Istene, az Örökkön élő, akinek van ideje az ember számára. Aki a történelembe belépve elin­dítja a vándorlást, felszítja a várakozás tüzét, mert olyan ígéretet ad, amely mindig felülmúlja az éppen beteljesedőt. Ezért „kinyilatkozta­tás” az Ő jövetele: ami rejtett volt, megmutatkozik; eljövetel, ami utat nyit; vonzó feltárulkozás a visszahúzódásba. Erre a kettősségre, a megnyílás és az elrejtőzés dialektikájára utal maga a „re-velatio” kife­jezése (rokon értelmű a görög apokalypsis-szel), ahol a „re” (apó-) igekötő kétfélét jelent: az állapot megváltozását és az állapot felerősö­dését: Isten kinyilatkoztatása nem csupán a fátyol eltávolítását jelenti, hanem a fátyol sűrűbbé válását is tartalmazza, vagyis mélyebbre rejtő­zést. Az önközlés elválaszthatatlan az ismételt elrejtőzéstől. A revela-

Next

/
Thumbnails
Contents