Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában

A PAPSÁG A BIBLIÁBAN

25

Ugyanez az Ószövetség, ismételten kijelenti, hogy a feltételt soha sem teljesítették (vö. íz 1,2-4; Jer 7,25-28; Ez 2,2-4; stb.). Most azonban az, amely egy megvalósulatlan ígéret maradt, Krisztus vérének köszönhetően hatékony valósággá lett.

Még nagyobb nyomatékkai jelenti ki ugyanezt a jó hírt Szent Péter I. levele. Az újonnan megkereszteltekhez fordulva, Péter arra buzdítja őket, hogy „az élő kőhöz járulva”, „élő kövekként épüljenek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzanak Jézus Krisztus által” (lPét 2,4-5). Az apostol ezután az Izraelnek adott vagy megígért legdicsőségesebb címeket, s különösen is a Kivonulás könyvéből már idézett „királyi papság” megnevezést (Kiu 19,6) alkalmazza a keresztény népre. A Jelenések könyvétől eltérően - mely a héber szövegre nyúlik vissza - , Péter a hieratéuma görög szót használja, melynek „papi szervezet” a jelentése. így a papság, a hite és élete által Krisztushoz tartozó s húsvéti misztériumában részesülő egész népre vonatkozik. Minden keresztény, laikus hívek és felelős beosztású pásztorok, együttesen alkotnak „papi szervezetet” és „lelki épületet”.

Miként kell gyakorolni a megkereszteltek papságát? Erre a kérdésre gyakran nem kielégítő módon válaszolnak, mégpedig annak következményeként, hogy a korábbi modellekhez visszanyúlva, akaratlanul is, a papságot pusztán rituális tevékenységként fogják föl. Sokan úgy gondolják, hogy a hívek akkor gyakorolják papságukat, amikor keresztény szertartásokon vesznek részt. Valójában, a vallásos szertartásokra korlátozódni, nem felel meg a kereszténység papságra vonatkozó hiteles látásmódnak. Krisztus papi önfelajánlása nem valamilyen szertartásos rítusból áll, hanem egész életének a fölajánlásában, hogy közösséget teremtsen Isten és minden ember között. Hasonlóan, a keresztények papi önfelajánlásának is abban kell állnia, hogy az Istentől jövő szeretet rendelkezésére állva, hatékonyan szétterjesztik azt a világban, a felebarát nagylelkű szolgálata által (vö. Gál 5,13), közösséget teremtve mindenki között. Ebben az értelemben buzdít Péter (lPét 1,22; 2,12-17; 3,8-9), Pál [Rám 12,1-17) és a Zsidóknak írt levél (Zsid 13,15-16).