Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában
16 Albert Vanhoye SJ 2,16; 3,1; 18, 1-27), akinek Mózes a rokona lesz. A levita papság tehát, amely később lesz megalapítva (Kiu 28,1), nem jelent újdonságot. Az istenséggel (isteni világgal) való kapcsolatbalépésre irányuló erőfeszítés, egészen a prehisztorikus idők óta az ember lelkiéletének alapvető vonása volt. A társadalmi életben ez hamarosan magával hozta a papok intézményének a megjelenését, vagyis azon férfiakét, akikre a kultikus feladatok elvégzését bízták. 2. A papok jogköre A politeizmushoz és bálványimádáshoz kötődő papi tevékenységet leszámítva, a héber és pogány papok feladatai között - külsőleg, legalábbis - nem volt nagy eltérés. Első ránézésre ez a különbség jelentéktelennek tűnhet. A feladatkörük igen széles kiterjedésű volt, s a kifejezetten kultikus funkciók mellett - mint például a szentély őrzése, az áldozatok bemutatása és az áldások kiosztása (áldásadás) - olyan más tevékenységeket is magában foglalt, melyek inkább mágikus-, orvosi- vagy jogi-jellegűnek tűnnek. A Lévi törzsének adott mózesi áldást megőrző ősi szöveg a papoknak fenntartott feladatok közül elsőként a jóslást említi meg (Mtöru 33,8). Ezen ma csodálkozunk, annál is inkább, mivel egyfajta sorsvetés által végezték. Válságos, félelmet keltő helyzetek esetén a nép elment a paphoz, aki a tummim és úrim nevű szent tárgyak segítségével végzett sorsvetés által találta meg az eset megoldását jelölő isteni választ (lSám 14,41; 23,9; 30,7). Egy másik, különösnek tűnő papi feladat volt a leprás megbetegedéseknél történő diagnózis készítés. A Leviták könyve igen alapos útmutatást ad ennek kapcsán (Lev 13). Házassági-válság esetében, a pap feladata volt annak a megállapítása, hogy a férj feleségével szembeni féltékenysége valósan megalapozott-e vagy sem. Az olyan gyilkosságoknál, melyeknek nem voltak szemtanúi, szintén a papnak kellett döntést hoznia. Ahogyan a Második Törvénykönyv mondja, a papok szavának kell „minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben” ítélkeznie (Mtöru 21,5).
