Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Bevezető
1 A Szentlélek évének zárultakor a „leglelkesebb” AÁ szentség fölidézése igencsak hasznos, mert a 1 \ benne rejlő energiák számosabbak, mintsem azt sejtenénk. Amint az Atya és Fiú közötti communio neki köszönhető, úgy neki köszönhető az a communio is, ami az Egyházat, Krisztus misztikus testét átjárja. Ebből a commu- nio-tengeráradatból táplálkozik ez a hat éve jelentkező, magyar nyelvű Communio is, hogy ne a munkatársak „elgondolásait”, parttalan szellemi kószálásait adja közre az aktualitások kereszttüzében, hanem a Lélekihlette teológia leghitelesebb továbbgondolásának részeredményeit, némi időtlenségben, örök időszerűségben. Az Egyházon folyamatosan számon kérik ez utóbbit, igaz, a jelzőt elszántan semmibe veszik a modern, humán tudományágak nevében föllépő szószólók. Pedig az idő beteljesedett - hallhatta az emberiség kétezer esztendővel ennek előtte, s ettől vagyis Jézus Krisztus üdvözítő tetteitől, a kinyilatkoztatás lezárultától kezdve minden tudtunkra adott igazság fölötte áll az emberek érzékelte időnek s ugyanakkor abban kifejti hatását. Az igazság fölfedezése tehát szükségszerűen időfeletti és örök időszerűségben zajlik. A kor kihívásai pedig nem gondolati improvizációkat igényelnek, hanem az egyszer s mindenkorra igaz hittételek egyre elmélyültebb kifejtését várják. Ezt óhajtja szolgálni a Communio. Közel évtizede, a francia szellemi élet nagy kihívásaként, hatalmas sikertől övezve, látott napvilágot az agg filozófus és a fiatal atomfizikus testvérpár könyve. A közönyösnek hitt franciák hónapokig írtak-beszéltek a könyvről, amelynek újabb és újabb kiadásai napok alatt elfogytak. Ezalatt a magyar szellemi élet rendszerváltást vélt megvalósítani s a
