Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány

NEWMAN ÉS A TUDOMÁNY

69

Newman igen nagyra tartotta az egészséges érvelés primátusát azokban az ellentmondásokban, amelyeket Darwin könyve, az On the Origin of Species... (A fajok eredete...) kiváltott, és ez olyan téma, amely külön tárgyalást igényel.26 Newman szemében végső soron az érvelés szilárdsága döntött a tudomány és vallás között. E pontnak Newman több mint harminc éven keresztül figyelmet szentelt, amint azt bizonyítja a Grammar of Assent c. írásának története. Megpróbált segíteni adott esetben egy kiváló mérnök barátjának, William Froude-nak, aki azt várta, hogy a teológia ugyanazokat a szigorú, vagyis kvantitatív bizonyítékokat szolgáltatja, amelyeket a Newton-i matematikai fizika. De amint Newman a Grammar olvasóinak a számára régóta kedvenc témát kifejtette, maga a matematika nem-kvantita- tív meggondolásokon nyugszik, és mint ilyen a „valószínűségi” aspektusokban osztozott minden emberi tudással.27

A Grammar-ben Newman felhívta a figyelmet azokra a pszichológiai feltételekre is, amelyek számos tudományos állítás alapjául szolgálnak. Példaként arra hivatkozott, ami ma központi szerepet játszik mint SETI vagy Search for Extraterrestrial Intelligence (földön kívüli intelligencia kutatása). A Grammar egy kis figyelemreméltó bekezdésében sok tanulságos gondolatot találhatnának azok, akik a külső térből jövő jelek keresése révén tényeknek vesznek rendkívül magas valószínűtlenségeket:

A tények nem bizonyíthatók feltételezésekkel, mégis feltűnő, hogy olyan esetekben, amikor a feltételezéseknél semmi biztosabbat még hirdetni sem tudnak, tudományos emberek olykor úgy cselekszenek, mintha ezt a fajta érvet önmagában, a vitatott tényre nézve döntőnek tartanák. így a világok pluralitásáról szóló vitában, pusztán előzményi alapon, amennyire én látom, annyira szükségesnek tekintik, hogy a

26 Egy „Newman and Evolution” c. tanulmányban tervezem ezt tárgyalni.

27 Ez a párhuzam az exact természettudományok és a teológia között a fő témája a következő gondosan kidolgozott tanulmánynak: G. R. Evans, „Science and Mathematics in Newman’s Though”m ub THE DOWNSIDE REVIEW (October 1978), pp. 247-266. A tanulmány azonban kevéssé hangsúlyozza azt, hogy Newman hangsúlyt helyezett a külső valóság közvetlen emberi regisztrálásának nem-valószínűségi jellegére. Ez utóbbi pontot lásd tanulmányomban: „Newman’s Assent to Reality: Natural and Supernatural”, in Newman Today, ed. S. L. Jaki (Ignatius Press, San Francisco, 1989), pp. 189-214.