Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Waldenfels, Hans - Gál Ferenc (ford.): A vallások tanítása az üdvösségről
22 Hans Waldenfels helyi adottságokhoz. Az élet és a világ egyetemes értelmezéséről alig esik szó.13 6. A zsidóság Az ószövetségi zsidó vallás központi tétele az egy Isten, a min- denség teremtője és ura, aki a bálványimádó népek közül kiválasztotta Abrahámot, hogy az egyistenhit hordozója legyen utódaival együtt. Az egyiptomi szolgaságból való kiszabadításban és a természetfeletti jelekben igazolta előttük erejét és gondviselését. Minden későbbi esemény ehhez a kiválasztáshoz igazodik. Két dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Először azt, hogy náluk is jelentkezik az a sokszoros közvetítés Isten és ember között, ami a törzsi vallásokban is megfigyelhető. Az egész ószövetségi történetet átszövi az áldozat története.14 Látók és próféták álmokon és jelenéseken keresztül értelmezik a jelent és a jövőt. Amellett Izrael története feltárja Isten hűségét és az ember hűtlenségét. Ez a történet egyúttal képe az egész emberiség magatartásának is. A kegyelem és a bűn állandóan egymás mellett van, mérkőzik egymással és a szembenállás Jézus történetében éri el csúcspontját. Izrael számára azonban az üdvösségnek Istentől kijelölt útja marad a Törvény, a Tóra, aminek sűrített lényege a Tízparancsolat.15 Külön jellegzetesség itt már az egybetartozás. Isten irgalma és az üdvösség ígérete elsődlegesen a népnek, a közösségnek szól, s az egyes ember sorsa ebbe van beállítva. A nép földi életében megtapasztalt irgalom és igazságosság adja meg a reményt a végleges megoldásra, az Istennél elért üdvösségre. A végleges igazságszolgáltatást nem lehet egyszerűen a feltámadás hitéből levezetni. Az üdvösség értelmezésének alapja az, hogy Isten valamiképpen népével van és összegyűjti őket a szétszóródásból. A végleges összegyűjtés azonban csak az üdvösségben, a túlvilágon valósulhat meg. 13 LThK. IV. 1260. 14 A. Quack - L.J.Fabry, Lrel. „Opfer”, 480 kk. 15 LThK. „Gesetz”, IV.580.
