Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság

46 Étienne Garin tapasztalata azok közül, akiket az Egyház a diakonátus szolgálatára hívott. A karizmatikus megújulás tagjainak bizonyos magatartásformáit mára már szép csendesen sok keresztény átvette Mint ahogyan a szivacs szívja fel a vizet, szinte észre sem véve vet­tek át keresztények bizonyos viselkedési formákat, melyek a húsz évvel ezelőtti Egyházban még kevésbé voltak megszokottak. Imádkoznak a megújulás néhány énekével. Gyakori lett a személyes tanúságtétel az egész Egyházban. Azelőtt ki mert volna az Úrral való kapcsolatáról nyilvánosan beszélni? Manapság a lelkigyakorlatok jó része néhány ember tanúságtételével kezdődik, és amikor keresz­tények osztják meg egymással élményeiket, a mondanivalójuk már nem abban merül ki, hogy ki mit tesz vagy gondol, hanem egyre inkább a legszemélyesebb lelki életük tapasztalatait érinti. Már nem borsózik a keresztények háta, ha VI. Pál kijelentésére emlékeztetik őket: „A megújulás esély az Egyház számára”. Egyet­értenek annak elismerésében, hogy az Egyház sok kegyelmet nyert általa. Tartós prófétai jellegű meghívás Néhányan úgy tekintik az imacsoportokat és az új közösségeket, mint az egész Egyháznak címzett sürgető felhívást, mint az Úrtól kapott jelet. Hála ennek a beszédes jelnek, az Egyház jobban megér­ti, mire hívja őt a Szentlélek. Mivel minden prófétai jel megszólítás. Egyedül az Úr kezdeményez, azután az Egyház valósítja meg azt, amire hívást kapott. Ez a jel megengedi, hogy lássuk azt, amit nem láttunk tisztán, halljuk azt, amit csak félig hallottunk, és megfelelő módon cselekedjünk. A Szentírás mutatja számunkra, hogy a prófé­ták Isten népéből kerültek ki, és olyan kenetben részesülnek, amely megadja nekik azt, hogy Isten nevében beszéljenek és cselekedjenek. Szent Pál pontosítja szerepüket: „Aki viszont prófétái, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél” (lKor 14,3). Úgy tű­

Next

/
Thumbnails
Contents