Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
44 Étienne Garin tősen alábbhagyott az ökumenikus és főként felekezetközi együttműködés, mint ahogy ma a megújulásnak kevés olyan katolikus tagja van, aki szívén viselné más felekezetű keresztényekkel való közös imádkozást és evangelizálást. Az ilyen irányú kitérő aligha felelne meg pünkösdi hivatásuknak. Ugyanígy, a kánoni elismerések talán rövidre zárták korunk keresztény nemzedékeinek igényeihez jobban illő, új struktúrák keresését.3 Végül is, jó néhány új közösség hagyományos szerzetesrendek felépítését követte, ami helyesnek is bizonyult; de sajnálatos módon néhányan olyan struktúrákat alkalmaztak, melyeket számos kongregáció már előzőleg elvetett. A megújulás életrevalósága azt is lehetővé tette számára, hogy saját érlelődésének kimunkálója legyen. Saját maga érzett rá arra, hogy szüksége van a strukturáltságra és a rendszabályozásra. így az imacsoportok hamar „regionális egységeket” alkottak, valamint lelki- gyakorlatokat tartottak a vezetőknek és a „magoknak”. Sőt, minthogy a Lélekben való élet megköveteli azt is, hogy képesek legyünk a lelkek megkülönböztetésére és egymás lelki kísérésére, képzések indultak válaszul erre a valós elvárásra. Három új tanulmány a karizmatikus jelenségről A karizmatikus megújulás eseménye elég fontos Egyházunkban ahhoz, hogy a klerikusok és szociológusok megpróbálják elhelyezni. Mielőtt e jelenségről szóló gondolatainkat előadnánk, bemutatnánk két másik véleményt, melyekről gyakran hallani. Egy mára már többé-kevésbé lecsendesedett keresztény utópia ideje Az Egyház történelme időszakonként magába foglal utópisztikus jelenségeket. Végeredményben minden kor ismer „megvilágosodottakat” a montanizmustól kezdve Joachim á Fiore-on keresztül, aki a 3 Marié Aleth Trapet könyvéből: Pour l’auenir des nouvelles communautés dans l’Église, 1987.
