Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
A KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS... 41 hogy közössége Isten ajándéka. Hasonló módon alakultak ki a közösségek első struktúrái. Mindegyik csoport megkapja imádságban azt, ami leginkább jellemző rá, hogy mi módon kell az evangéliumot élnie, az apostoli elköteleződést, tanúságtételük módját, az új tagok kiválasztásának menetét... A Lélek ajándékaiban ki is kell tartani E kitartás az állandóságot foglalja magába, és nem egy állandó tevékenykedést. Akkor is, ha az új közösségek hűségesek maradnak a karizmatikus ima-összejövetelekhez, a fontos döntések egyre inkább kisszámú felelősök kezébe kerülnek; mindannyian vallják, hogy ezt a helyüket a Szentlélektől kapták, a közösség tagjai elfogadják őket, tehát örömmel engedelmeskednek is nekik. Idővel minden úgy alakul, hogy a közösség tagjainak egyre inkább ki kell venniük részüket abból a szolgálatból, melyet a karizmák használatának segítségével, annak idején mások láttak el. Számos újítás ad ezeknek a közösségeknek fiatal és változatos arculatot: tagjaik gyakran a legkülönfélébb életkörülményekből kerülnek ki, liturgiájuk a rögtönzés tapasztalatából forrásozik a spontán összejövetelek során, az Evangélium hirdetésének módja is új, hiszen visszhangja azok megtérésének, akik hirdetik. Az első időkben ez az igehirdetés kérüg- matikus, és elsősorban tanúságtételekből áll; lassanként a „régiek” által kidolgozott katekézissé válik, amelyet átadnak a „tanulóknak”, akik pedig megtanulják, és egyre inkább tovább is adják, mint egy tananyagot. A közösségek többé már első sorban nem tanítványok gyülekezete, hanem az Egyház élő és alkotó sejtjeivé válnak. Érlelődés sikerek és gyengeségek közepett A karizmatikus megújulás mozgalma számos megkeresztelt embert vitt bele egy olyan lelki kalandba, amelyet csak gyümölcseiről ítélhetünk meg. Az Egyház felelősei alázatos óvatosságukban nagyrészt megőrizték Gamáliel Szanhedrinben elhangzott véleményét: „Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy moz
