Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
35 Étterme GARIN A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság A ‘70-es évek elején kezdett terjedni Európában a karizmatikus megújulás, magával hozva sok imacsoport és számos új közösség igen gyors létrejöttét Franciaországban. A mi öreg európai Egyházunk kapott néhány új vonást, amelyekhez apránként mindenki hozzászokott. Már nem a „szekták” „szapulásának” idejét éljük, amint azt olykor szóvá tették.1 Manapság ugyanúgy részt vesznek az Egyház missziójában az új közösségek, mint a régebbi szerzetesrendek és kongregációk, a lelkipásztorkodásnak az Egyház intézményére jellemző dinamizmust és megújulást adva. A püspökök arra hívják őket, hogy vegyék ki a részüket a szolgálatokból, és plébániákat bíznak rájuk. Erősnek bizonyulnak az imacsoportok és az új közösségek, melyek egy új pünkösdből és abból a vágyból születtek, hogy napról napra a Szentlélek vezetése alatt éljenek. Tagjaik tanúsítják, hogy számukra megadatott egy Lélek-áradás megtapasztalása, és hogy ettől fogva mindent magától a Szentiélektől kapottként élnek meg. O az, aki vezeti őket és aki megnyilvánul bennük úgy a teológiai élet ajándéka által, mint az előre nem látható karizmákon keresztül. Tekintetünket először a karizmatikus megújulás franciaországi megjelenésére és elterjedésére irányítjuk. Majd belátjuk, hogy az 1 Új közösségek régi tagjainak szerkesztésében megjelent „A Szentlélek hajótöröttjei, szekták a Katolikus Egyházban” (Thierry Baffoy, Antoine Delestre, Jean-Paul Sauzet. Seuil, 1996) című könyvének volt egy valós de tiszavirág életű médiasikere. Ugyanakkor ezt a vádló címet nyomatékosan elvetették a francia katolikus egyház hierarchiájának legmagasabb körei.
