Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Hildebrand, Dietrich von - Török József (ford.): Vallás és szépség
VALLÁS ÉS SZÉPSÉG 31 Sem a valósággal és a megfoghatóval. Ellenkezőleg, ez maga a legfőbb és abszolút valóság, lehet láthatatlan. Következésképpen a mise a legfelsőbb fokon megfogható valóság, egy Most, amelyben maga Krisztus valóságosan jelenlevő. A szent liturgia ereje és létfontossága pontosan annak a ténynek tulajdonítható, hogy egyáltalán nem elvont és nem csupán az értelemhez vagy az egyszerű hithez szól, a teljes egész emberi személyt szólítja meg, ezernyi különféle módon. A mise a hívő ember Krisztus szent atmoszférájába helyezi a templomok ragyogásának és a szakrális szépségnek a segitségül hívásával, a liturgikus öltözetek színeivel és nemes anyagaival, nyelvezete stílusának és a gregorián ének csodálatos dallamvilágának segítségével. Azoknak, akik a modern művészetellenességgel szemben próbálnak valamit tenni, a magukat progresszívnek nevező katolikusok szemükre vetik, hogy csak azzal foglalkoznak, ami lényegtelen, mert a lényeg, amiről szó van, az a mise és az Eukarisztia misztériuma. Ha ezáltal csak azt akarják kiemelni, hogy ez utóbbi minden másnál végtelenül fontosabb, akkor igazuk van, mikor azt állítják, hogy a templomnak, ahol a misét bemutatják és ahol a hívek áldoznak, nem kell feltétlenül szépnek lennie, a liturgikus öltözetnek sincs főbenjáró fontossága, s éppen ez a helyzet az ének- kel-zenével meg a liturgikus szövegekkel. Egyedül azok a szavak fontosak, amelyek kimondásakor megtörténik az átlényegülés. Ha azonban ők azt akarják mondani, hogy a liturgikus öltözet, az ének-zene és a szövegek együttese elhanyagolható részletkérdés, akkor súlyosan tévednek, ugyanis szoros és jellemző kapcsolat létezik valaminek a benső természete és a neki megfelelő, vele egyenértékű kifejeződés, megnyilvánulás között. Ez pedig különösen igaz a misét illetően. A misztérium látható megjelenése, az „arc”, amelynek segítségével láthatóvá válik, elsőrendű szerepet játszik és nem szabad úgy szemlélni, mint esetleges változásoknak alávetettet; s mindez igaz akkor is, ha az általa kifejezett valóság mérhetetlenül fontosabb mint maga a kifejezés. Jóllehet a mise igazi tartalma Krisztus keresztáldozata misztériumának megjelenítése és hálaadás, mégis megfelelő mértékben nagy fontosságot kell tulajdonítani a szakrális légkörnek, amely a szavakból, gesztusokból, a zenéből, sőt magából a templomból árad, ahol a misét bemutatják. Míg a gnosztikus az anyagot és a külső formákat megveti, a keresztény megérti, hogy a lelkiállapotnak is szükséges megjelenülnie külső magatartásunkban, szavainkban, gesztusainkban. A liturgiát ez az alapelv teljes mértékben áthatja. Sőt, a teremnek vagy az épületnek, amely helyet ad az ünnepi vagy szakrális eseményeknek, vagyis a szent liturgiának, olyan légkörrel kell rendelkeznie, amely a benne lezajlott szent cselekménynek
