Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Kér himnusz a Szentlélekhez: Veni Creator Spiritus, Veni Sancte Spiritus

KÉT HIMNUSZ A SZENTLÉLEKHEZ...

23

melizmákat vagy a neumákat (a pneuma = „lélegzet” vagy „lélek” szóban keresendő az eredete, mert igencsak kellett szedni a levegőt az énekléshez). A frank szerzetesek ötlete volt a zenei hangok alá szavakat tenni a jobb megjegyezhetőség kedvéért, ez volt a szavak felsorakoztatásának (prosa) az eredete, ami követi (innen a sequentia) az alleluját.22 A IX. és a XD. század között a szekvencia-műfaj hallatlan sikerrel terjedt. Kiemelkedő szerzői: Notker, Sankt-Gallen szerzetese (t912-ben); Szentviktori Ádám kanonokszerzetes (fi 192-ben, Párizsban). A VI. Pál által jóváhagyott Római misekönyv csak négyet őrzött meg a sokezres termésből. Húsvétkor: Victimae paschali, pünkösdkor: Veni Sancte Spiritus, Űrnapján: Lauda Sion és Fájdalmas Anya ünnepén: Stabat Mater az éneklendő szekvencia. A Liber hymnarius a Dies irae kezdetű szekvenciát az évközi idő utolsó, 34. hetére mint szabadon választható himnuszt őrizte meg.23

A pünkösdi szekvencia tíz, egyenként három soros strófából áll: harminc hét szótagú sor, a Veni Creator huszonnégy nyolc szótagú sora helyett. A számbeli különbségen túl a szekvencia és a himnusz közötti különbség abban rejlik, hogy „a szekvenciából hiányzik minden prozódia, egyedül a rímek és a ritmus található meg, a szótagok rövidségének vagy hosszúságának figyelembe vétele nélkül.”24 A hangsúly és a rím egyre erősebb. Minden versszak utolsó sorának utolsó szava az -ium rímmel fejeződik be, sőt mindegyik strófa első két verssora is rímel egymással. A hangsúly mindig a verssor első, harmadik és ötödik szótagjára esik.

Az alleluját követően a szekvencia kölcsönzi annak témáját tartalmilag és zeneileg egyaránt. Az alleluja második verse azt kéri a Szentiélektől, hogy jöjjön, töltse el hívei szívét és gyullassza fel bennük szeretetének füzét: Veni Sancte Spiritus, reple tuorum corda fideli- um et tűi amoris in eis ignem accende. A szekvencia ugyanezzel a hívással kezdődik: Veni Sancte Spiritus; az intonációja ugyanazokkal a hangokkal kezdődik, mint az alleluja és a hozzá tartozó vers: dó-ré- mi-fá-mi-ré-dó-ré. Ré-hangnemről van szó, az első hangnemről, ami a béke és a komolyság hangneme, itt vidám örömtől színezve: a Lélek gyümölcseit énekli a szekvencia. Ám nem ugyanazon a dallamon

22 Lásd: Dictionnaire de Liturgie, o. c., 211. H. Leclercq, o. c., 1294-1303.

23 Liber hymnarius, o. c., 126-130.

24 H. Leclercq, o. c., 1297.