Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Waldenfels, Hans - Gál Ferenc (ford.): A vallások tanítása az üdvösségről
A VALLÁSOK TANÍTÁSA AZ ÜDVÖSSÉGRŐL 17 vösség mibenlétéhez (istenközpontúság), ahol már nem is Istenről beszélünk, hanem az üdvösségről (üdvösségközpontúság)”. Itt elmarad az alapvető keresztény óhaj, sőt maga Isten is, mint végső fogódzópont, s az ember már csak élete céljáról beszélhet, amit a keresztény hagyomány üdvösségnek mond. Természetesen felmerül a kérdés, hogy akkor mit értünk üdvösségen? A vizsgálódás azt mutatja, hogy a fogalom mögött nincs egyértelmű jelentés, ezért érdemes utánanézni, hogy az egyes vallások mit értenek rajta?3 2. Megközelítések Az üdvösség mibenlétéről különféle elképzeléseket találunk a vallási hagyományban. A jelentősebbek a következők:4 a. Önmegváltás — kapott megváltás Ez a kettősség főleg az európai vallásoknál alakult ki.5 A kereszténység olyan megváltást hirdet, amelyet Isten ad, tehát itt mástól kapott megváltásról beszélünk. Ezzel szemben áll az önmegváltás gondolata. A megkülönböztetés főleg Schopenhauer idejétől érvényes, mert akkor indult el a buddhizmusnak egyféle népes értékelése és utánzása Európában. Sőt ateista vallásosságként is emlegetik, mert kimondottan az önmegváltás gondolatát képviselte, vallásos hit nélkül.6 De erről a megkülönböztetésről a pluralista teológia alig vesz tudomást. Max Seckler terminológiájában meg lehet kérdezni, hogy az említett megváltás-központúság egy istenközpontú és Istentől adott megváltást akar-e kifejezni, vagy az ember által megvalósitott önmegváltást? 3 W. Kerber, Religion, Grundlage oder Hindernis des Friedens, München. 1995, 217 kk. 4 H. Waldenfels, u.o. 243 kk. 5 ThRv 172 (1972) 257 kk. 6 Katholische Mission, 114 (1995) 81-84.
