Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A hit, és az élet célja

A HIT, ÉS AZ ÉLET CÉLJA

47

ja” marad (Róm 13,12). Krisztus küldetéséhez hozzátartozott az is, hogy „kiigya a szenvedés kelyhét” és, hogy átmenjen a szenvedés ke- resztségén. A keresztség eredetileg alámerítést jelentett, tehát itt a szenvedésben való lemerülésről van szó (Mk 10,38). A jelen élet iránt való felelősség kicsendül az ilyen felhívásból is: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy ha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” (Lk 19,9). „Olyan valaki beszél igy, aki tud független lenni az ösztönös kívánságoktól, s aki valóban tudja, hogy az , élet több az eledelnél és a test a ruházatnál”. A földi javak használatában a mérték az, hogy mindennek a hátterében keressük az Isten országának megvalósulását magunkban és világunkban.

KRISZTUS REÁLIS ÉLETFELFOGÁSÁNAK legnagyobb bizo nyítéka azonban az, hogy komolyan veszi az embert. Nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse, s ezért kész életét is odaadni (Jn 10,17) s tudja, hogy az Atya is értékeli benne ezt az elhatározást. Az örök üdvösség gondolata nem teszi érzéketlenné a betegek és a szenvedők iránt. O maga gyógyít, vigasztal bátorít, s követőit arra figyelmezteti, hogy az ítéleten az mindenekelőtt az irgalmasság tetteit fogják számon kérni tőlük (Mt 25,35). Nem nehéz meglátni, hogy a részvét, az együttérzés, az áldozat, a tevékeny szeretet nemcsak mások kínját enyhíti, hanem bennünket tesz többé, s amellett a közösség légkörét is meleggé teszi. A tanítványok majd később Jézus példájából kiolvassák azt a következtetést, hogy ahol a szerete- tet gyakorolják, ott jelen van az Isten hiszen ő az üdvösség történetében elsősorban úgy nyilatkoztatta ki magát, mint szeretet (ÍJn 4, 16). Ilyen összefüggésben válik még világosabbá az, amire már az első sorokban utaltunk, hogy Isten létének és kilétének elméleti bizonyítása nem kelt nagy visszhangot. A kereszténység a filozófián túl mindig Krisztussal kapcsolatban fog beszélni Istenről, mert csak ebben a tükörben pillantjuk meg, hogy ki az Isten az ember számára.

Az evangélium minden lapja igazolja, hogy Krisztus komolyan vette az embert a maga kis problémáival együtt: a gyermeküket szerető anyákat, a haldokló lányáért aggódó apát, a szolgájával törődő pogány katonát, az érzelmeiben összeroskadt bűnbánó nőt éppúgy, mint