Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez
A NŐK PAPSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 39 hogy a nők éppen olyan alkalmasak lennének a papi szolgálatra, mint a férfiak. Egyes esetekben lehetnek alkalmasabbak is, de ez még nem dönti el a dogmatikai kérdést, azaz Krisztus rendelkezését. Erdemes-e tehát egyáltalán a problémát feszegetni? Az embernek, a hívőnek is joga van minden ésszerű kérdést felvetni, és mindenre magyarázatot várni. A teológia is csak akkor fejezi ki tudományos jellegét, ha szembenéz minden kérdéssel. Nézetünk tehát az, hogy mivel itt szentségtani tételről és apostolokig visszamenő hagyományról van szó, a vizsgálódásnak arra kell kiterjednie, hogy az egyház gyakorlata kétséget kizáróan Krisztus rendelkezésének jele-e, s akkor a hit megváltozhatatlan tételével állunk szemben, vagy pedig pusztán egyházi hagyomány állandósult, amelyet meg lehet változtatni. A döntést végső fokon csak az egyházi tanítóhivatal adhatja meg, akár elvi határozattal, akár úgy, hogy egyszerűen bevezeti a nők pappá szentelését. Nem valószínű, hogy ilyen változásra belátható időn belül sor kerül. Ez kitűnik a keleti egyház magatartásából és a pápai nyilatkozatokból. A teológia azonban közben sok problémát tisztázhat, elsősorban azt, hogy a múlt gyakorlatában valóban a hit fejeződik ki, vagy csak egy kor felfogása. így a teológiai vita előkészítheti az egyház hivatalos döntését. Emellett természetesen vitatkozni lehet a gyakorlati és a modern megokolásokról is. Ezekben a vitákban elsősorban arra kapunk választ, hogy melyek azok a munkakörök és feladatok az egyházban, amelyeket a nők több érzékkel elvégezhetnek. S ez sem utolsó dolog, főleg paphiány esetében. Nem is katolikus, hanem protestáns teológusnál találtam ilyen megjegyzést: A nők papságával nem jár-e együtt az a veszély, hogy a vallás előbb-utóbb a nők és a gyermekek ügyévé degradálódik? Biztos, hogy a teremtés és a megváltás rendjében a férfi és a nő egyenrangú. De a teremtés feltételezi az élet dinamizmusát. Az egység a különbözőségek vonzásából adódik. Krisztus nem a teremtés rendjét akarta-e alapul venni, amikor a papságot rendelte? A két nem között vannak biológiai és lélektani különbségek, s a maga helyén mindkettő érték. Ha a különbségnek megvan a szerepe a családban, úgy meglehet a vallási közösségben is. Ki lehetne térni arra is, hogy az egyes népeknél miért alakult ki olyan felfogás és kulturális berendezkedés, amely a közéleti szerepet inkább a férfiaknak juttatta?
