Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A nők papságának kérdéséhez

34 Gál Ferenc A Szentírás adatai Milyen adatokat találunk a Szentírásban? Kifejezett tilalom nincs a nők felszentelésére vonatkozólag. Az lKor 14, 34-ben olvassuk az apostol intelmét: „Az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken.” De itt Szent Pál a karizmatikus tanításról és a nyelvek adományáról beszél, s ezek az adományok nem voltak a papsághoz kötve. A pap­sággal viszont egybe volt kötve a tanítás, az evangélium hirdetése. Ha tehát az apostol a kisebbet tiltja, a nagyobbat még inkább. A másik kérdés viszont az, hogy itt ő valóban kinyilatkoztatott isteni akaratot közöl-e, vagy pedig csak olyan kornak megfelelő utasítást ad, mint például az lKor 11, 13-16-ban, ahol azt kívánja, hogy az asszonyok fedett fővel legyenek jelen az istentiszteleten? A megoldást az egyhá­zi hagyomány adta. Az. utóbbit mindig úgy kezelte, mint helyi és ko­rabeli szokást, viszont a nők papi ténykedését mindig tilalmazta. Mivel a papi szolgálat a tanításon kívül elsősorban az oltárhoz kap­csolódik, további eligazítást az ad, amit az eukarisztia szerzéséről olva­sunk. Pál apostol szavai az lKor 11, 23-26-ban csak magától a szer­zésről tudósítanak, és legföljebb arról, hogy az egyházi közösségben ezt folytatni kell. Az evangéliumokból azonban kiolvashatjuk, hogy az utolsó vacsorán csak az apostolok voltak jelen. Lukács 22, 14 kifeje­zetten mondja, hogy Jézus a tizenkettővel ült asztalhoz, s nekik adta a felhatalmazást, hogy „ezt tegyék az ő emlékezetére” (19. vers). Te­hát sem a galileai asszonyok, sem mások nem voltak jelen. A hetven­két tanítvány küldését, amelyről Lukács 10, 1-12-ben hallunk, legföl­jebb csak előképnek foghatnánk fel, nem pedig végérvényes rendel­kezésnek, de azok között is csak férfiak szerepelnek. Az úgynevezett pasztorális levelek (1 Tim 5, 3-10; Tit 2,3) említik ugyan az özvegye­ket, akik bizonyos kisegítő munkát végeznek az egyházi közösségben, de sem felszentelésükről nincs szó, sem pedig arról, hogy szolgálatuk az oltárhoz kapcsolódott volna. A hallgatás itt azért bizonyíték, mert ilyen értelmű szereplésük később is ismeretlen. Ma a Szentírás értelmezésénél előtérbe lépett a történetkritikai módszer. Ha meggondoljuk, hogy a szent könyvek más korban, más kulturális és vallási hagyományok között keletkeztek, akkor kétségte­lenül jogos a törekvés, hogy a valódi kinyilatkoztatást kihámozzuk a

Next

/
Thumbnails
Contents