Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: Örök megváltásvárás
ÖRÖK MEGVÁLTÁSVÁRÁS 29 A Szentírás adatai A kinyilatkoztatás nem elméleti tanítást ad arról, hogy az ember rászorul a megváltásra, hanem bemutatja az embert a maga elesettsé- gében és bemutatja Istent, aki megváltót küld. Milyen képet kapunk az emberről? Kezdjük az őstörténet jelképeivel. Az elveszett paradicsom elsősorban nem azt jelenti, hogy az emberre veríték, szenvedés és halál vár, hanem azt, hogy megszakadt a bizalmas kapcsolat Istennel, ami eddig külső és belső békéjének forrása volt. A teremtéstörténet arról beszélt, hogy az ember az Isten képe és hasonlatossága. Ebben a szerepében csak addig maradhat meg tévelygés nélkül, amíg módja van hozzámérni magát az ősképhez. Az elfordulás magával hozta, hogy egymásban sem ismerték fel ezt a képet. Megkezdődött az irigység, gyűlölet, testvérgyilkosság. Pál apostol így látja a következményt: „A halhatatlan Isten fönségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és csúszómászók képével. Ezért szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték föl, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt” (Róm 1, 2-25.). Az ószövetségi üdvtörténet azt igazolja, hogy a népnek prófétára, közvetítőre és királyra van szüksége. Eleinte a szabadulás várása még meglehetősen politikai ízű. Az Egyiptomból való menekülésnek, az új haza megszerzésének és a Babilonból való visszatérésnek a képe színezi azt a jövőt, amit a Messiás hoz. A bűn általános terhét mintegy konkretizálja az ellenséges elnyomás, a zsarolás és a szolgaság, tehát ettől szeretnének szabadulni. A próféták és a zsoltárok szövegei is ezt tükrözik, de már megtalálható a mélyebb gondolat, hogy ki kell emelkedni a bűnből, és közelebb kell jutni Istenhez [8]. Idők folyamán ez a gondolat egyre tisztul, és Zakariás énekében megváltott emberiséget bemutassa. Ezzel az elismeréssel fogadta a „nőiség nagy kutatója” 1950-ben Mária mennybevitele dogmájának kihirdetését (vö. Kurt Lüthi: Gottes neue Eva - Selbsttraszendierung des Weiblichen fejezete, Stuttgart, 1978., 218. o.). VI. Pál pápa a „Marialis Cultus” kezdetű buzdításában a Mária-tisz- telet elmélyítésével együtt a nők jogait akarta erősíteni az egyházban. Az egyház mindinkább felismeri anyai szerepét, amikor híveit a szent
