Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Štrukelj, Anton - Gál Ferenc (ford.): A remény nem csal meg
13 elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (lKor 13,7) ezért a három közül a legnagyobb. Mind a három teológiai erény Istentől van és őrá irányul. Az örök élet felé vándorló ember kapja ajándékba, s a keresztény életet a hit, a remény és a szeretet határozza meg (lKor 13,13).11 Helyes értelmezésükhöz tudni kell, hogy a hitet és a reményt nem lehet csak a mostani életre, a szeretetet pedig az örökkévalóságra vonatkoztatni. Az a szeretet, amely magába foglalja a hitet, a reményt és a kitartást, felülmúlja a karizmákat: a jövendölést, a nyelvek adományát és a tudást, a hitigazságok értelmezését. Ezek mind csak a teljesség részletei, azért megszűnnek. A hit és a remény annak a szeretetnek a kifejezése, amely nem keresi a magáét, hanem Isten akaratát (lKor 13,5). Ezért a remény a mindent igenlő, mindent elvállaló életközösségbe vezet, nyitva áll a végtelen előtt, mert tudja, hogy Isten mindent megtehet és javunkat akarja. A hit az a magatartás, amellyel elfogadjuk Isten közeledését, és így előfeltétele a soha el nem múló szeretetnek. A szeretet az örök életben is megmarad legmagasabb mértéknek, és igazában ez képesít a Szentháromság életében való részesedésre.11 12 A keresztény remény tehát természetfölöttiségében különbözik az emberi reménytől, s ezért érthető, ha a szeretet módozatának fogjuk fel. Péguy írói stílusával úgy beszél róla, mint igazi ösztönző erőről és mint olyan magatartásról, amely „az erények között talán legkedvesebb Isten előtt.”13 Egyúttal a remény olyan erő, amely alakítani tudja a világot, mert a figyelmet a mennyei haza felé tereli. Itt Mária a példakép, mert benne össze van foglalva a teremtmények reménye. Sőt őt magát is reménynek lehet mondani. Hite és szeretete is azért volt nagy, mert egészen remélt, hiszen mindig a legnagyobb készséget mutatta Isten előtt.14 A költő megállapításai végén a föltétien önátadásra hivatkozik. A remény olyan, mint a békés elalvás, amelyből várjuk a felébredést.15 Az ilyen remény nyugalmat hoz még a korábbi eltévelyedések után is.16 11 H. Schlier, Nun aber bleibt diese drei, Einsiedeln, 1972. 12 H.U. v. Balthasar, Theologie der Geschichte, 1959, 31-39. 13 Gh. Péguy i.m. 12. 14 Uo. 50. 15 U.o. 155. 15 H. U. v. Balthasar, Theodramatik IV, 167.
