Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Štrukelj, Anton - Gál Ferenc (ford.): A remény nem csal meg
11 A keresztény remény megnyilatkozási formája. A remény elsősorban függőleges irányú: a felfelé nézést szolgálja: „Meg kell erősödnünk a kapott reményben. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, ahová elsőnek lépett be Krisztus, hogy közbejárjon értünk” (Zsid 6,14). Azóta a horgony a keresztény remény szimbóluma. Ahogy az lemegy a tenger aljára, úgy a remény felfelé mutat és belekapaszkodik az égi szentélybe. Itt tűnik ki a különbség az ószövetségi meg a pogány emberi remény és a keresztény remény között A pogányok legföljebb azt várják, ami az emberek előtt ismert vagy elképzelhető dolog.4 Az ószövetségi remény időben előre nézett, a Messiást és a megváltást várta még ott is, ahol hiányzott a Messiás konkrét alakja.5 A kereszténység „jobb reményről” beszél, mert Krisztus feltámadásából indul ki, ami már megtörtént, s amire a pogányok nem is gondoltak. Őbenne megvalósult az ember testi-lelki üdvössége. Jézus feltámadása nemcsak tárgya ennek a jobb reménynek, hanem hatóereje is. Péter első levelében (1,3-5) ezt olvassuk: „Legyen áldott az Isten és Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálából való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.” A romolhatatlan örökség tehát a mennyben vár ránk. Ez az örökség egyúttal teljesedés is. De ameddig a földön vándorlunk, csak homályosan látjuk teljesedését.6 A homály szükséges, mert csak sok megpróbáltatáson keresztül menve érünk és tisztulunk meg az üdvösségre. Az ember csak abban reménykedik igazán, ami dicsőségére válik. Az ilyen remény által szabadulunk meg (Róm 8,24). Az apostol szerint a reménykedőben maga a Szentlélek is kimondhatatlan sóhajtozásokkal együtt kiált az Atya felé, hogy megvalósuljon a gyermekké fogadás és az örökség elnyerése. A reménynek tehát van szentháromsági vonatkozása. Olyan erény, 4 U.ő, Theodramatik IV. 123. 5 U.o. 124. 6 A. von Speyer, Kath. Briefe I, Einsiedeln, 1961, 254.
