Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): A remény mint keresztény életforma
5 meg egyszerre a kettőt: a kiszámíthatatlant és a bizalmat, mert ez a kettő szükséges a reményhez. A köztem és közted levő kapcsolatban nincs abszolút módon kiszámítható dolog, csak a te hűséged és bizalmad adhat biztosítékot. A reményt csak a kölcsönös hűség alapozhatja meg.” Ezért foglalja Gabriel Marcel a reményt ebbe a formába: Remélek benned, miattad. A remény példáit csak személyes kapcsolatban éljük meg, nem tárgyi adottságokban. A remény mint keresztény alapmagatartás. A személyközi élményből majdnem magától értetődően megnyílik az út a keresztény remény felé, ahogy mi a vallásos kapcsolatot is általában személyes magatartásnak mondjuk. Az emberi „te”-vel való kapcsolatot azonban nem szabad túl gyorsan az isteni „te”-re átvinni, hiszen Isten és ember között a távolság végtelen. Nem mennyiségileg, hanem minőségileg. Istenhez való viszonyunkat nem szabad lehozni emberi síkra. Ennek elkerülése végett beszélünk először az emberi és a keresztény jövő különbségéről. Minden ember a jövőre irányulva él, így a keresztény ember is. De a kereszténységben olyan jövőről beszélünk, amelyet az ember saját erejéből nem érhet el, sőt meg sem ismerhet. Csak azért tudunk róla, mert a teremtő Isten kitárult felénk és megvilágította jövőnket. Kari Rahner talán túl lerövidítve azt a meghatározást adta: Az ember abszolút jövője Isten. Könnyebben érthető számunkra az a tapasztalás, amelyet az ó- és újszövetségi Szentírás elénk tár a jövőre vonatkozóan. Az ószövetségi nép isteni ígéretek sorozatán haladt előre. Ezek közül egyeseknek a teljesedését is megélte, mások esetében pedig felismerte, hogy azok a jelen élet keretei között nem teljesülnek, illetve hogy minden teljesedés egy újabb ígéret felé mutat. Vagyis az Istentől adott jövő „abszolút jövő” volt, ami soha nem lehetett jelen vagy múlt. Az ószövetségi nép még a meg nem történt megváltás várásában élt. A kereszténységben valami változott. Jézus Krisztusban a világ megkapta a Megváltót, s a megváltás végbement az ő kereszthalálában és feltámadásában. De valóban megváltott világban élünk? Elérkezett az Isten országa, amelyet Jézus hirdetett? Az első keresztények ennek eljövetelét várták, amikor Krisztus második eljövetelét közelinek tartották. Hiszen ő maga mondta, hogy „az Isten országa közel van” (Mk 1,15). De csakhamar világossá vált, hogy ez a közelség nem időbeli tartamot
