Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - O´Donnell, John - Dolhai Lajos (ford.): Teológiai módszer a dogmatikus-szisztematikus teológiában
TEOLÓGIAI MÓDSZER A DOGMATIKÜS-SZISZTEMATIKÜS TEOLÓGIÁBAN 63 az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az (Jr esztendeje” (Lk 4,18-19). Különösen figyelemreméltó Jézus közreműködése a bűnösök megtérésében és főként az, hogy megosztja velünk asztalát. Az egzegéták egyetértenek abban, hogy ez a tett prófétai gesztus, ami csak Jézus küldetésének összefüggésében kap értelmet, s szerintük Jézus szóban és tettben hirdeti és elővételezi Isten országát. Ez annak az új igazságosságnak a jele, amelyet Isten vezetett be ezáltal, hogy a világtörténelem utolsó órájában felajánlja a megbocsátást, s ég a vágytól, hogy Izrael házának elveszett bárányait is visszahozza.7 Jézus istenségének megtapasztalásában van azonban egy másik dimenzió is, amely fontos a keresztény élet és tanítványság szempontjából. Már utaltunk az ontológiai részben arra, hogy a Lét értelmét a szeretet kölcsönösségében kell látni. Istent úgy kell tekinteni, hogy ő nem kevesebb, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége. Moltmann felveti és megvilágítja Isten ke ősségi modelljét. Kifejti, hogy az egység Istenben: a kölcsönös önátadás egysége, amit a görög egyházatyák a perichoreszisz fogalmával fejeztek ki. Ha azonban ez Isten természete, akkor az isteni közösség modellként szolgálhat számunkra arra nézve, milyennek kell lennie az emberi közösségnek. Mi, akik Jézust követjük, meghívást kapunk arra, hogy belépjünk a kölcsönös önátadás közösségeibe. Továbbá, ha többet szeretnénk tudni arról, hogy milyenek legyenek ezek a közösségek, akkor vissza kell térnünk Istennek Jézusban való megtapasztalásához. Itt azt látjuk, hogy a Szentháromság önátadása az Atya önkiüresítéséhez vezet bennünket azáltal, hogy nekünk adja a Fiát, s a Fiú kiüresedéséhez azáltal, hogy teljesen azonosul velünk, s elvezet a kereszten történő radikális elhagyatottság pillanatához. A pogány ókori istentapasztalattal szemben itt egy egészen más tapasztalatról van szó. Arisztotelész Istene nem képes az önátadásra, s ahol Arisztotelész a közösségről beszél, ott mint fő elvet fejti ki, hogy „hasonló a hasonlóval”. De Jézus istenségében mi egy teljesen újfajta viszonyt látunk: „hasonló az eltérővel”. A Mindenható Isten gyengévé válik, a határtalanul gazdag Isten szegény lesz, a szentek Szentje azonosítja magát a bűnösökkel, 7 Vö. MOLTMANN, II futuro della creazione (Queriniana, 1980), 85.
