Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sudbrack, Josef - Bolberitz Pál (ford.): A csodák és a csoda

50

JOSEF SÜDBRACK

vallástörténet egyetlen alakjában sem találjuk meg a félelemnek és a bizalomnak azt az abszolút ellentétét, amely ott van Jézus személyében. Éppen ebből a szempontból ő a világ üdvözítője. Halálából és feltámadásából azt is megismerjük, hogy a szeretet nem hal ki belőlünk. A szeretet az alapja személyiségünknek.”36 37

Ilyen lélektani megfontolásokkal lehet közeledni Jézus alakjához, hiszen isteni természete mellett teljes emberi természete is volt. Kari Rahnertől lehetne idézni mondatokat a halál teológiájával kapcsolatban3 7, J. Ratzingertől pedig azt, hogy a történeti Jézus hogyan élte meg létét és küldetését.38 Ezekre közelebbről nem térünk ki, Jézus csodáinak két lélektani kérdését azonban felvetjük. Felfoghatjuk-e azokat úgy, mint egy fogalomfeletti és képfeletti hitbeli tartalom mondai-legendai szimbolikus ábrázolását? Helmut Hark ebbe az irányba mutat, és így keresi a megoldást a természettudományos tagadás és a hívő állítás között. Már láttuk, hogy ez a megoldás sem a természettudománynak, sem a hitnek nem felel meg. Mindenesetre a lelkiismeretes bibliamagyarázónak, aki az akkori idők mentalitását is figyelembe veszi, számolni kell azzal, hogy Jézus csodáit történetiségük mellett szimbolikusan is lehet értelmezni. Hans ürs von Balthasar is megemlíti, hogy a vízenjárás, a vihar lecsendesítése és a halott életre keltésének csodájánál a szellemi jelkép majdhogynem túlsúlyban van a csodaszerűvel szemben.39

A másik, a hit számára még fontosabb probléma a csoda felismerése és megértése. A csoda megértésének menetébe ugyanis a szemlélő szubjektivitása is belép. „A teológia számára fontos, hogy a kereszténység dogmáit, az Isten objektív valóságáról szóló kifejezéseket összekapcsoljuk reményünk és vágyaink képeivel, mert csak így tudnak megmozgatni bennünket”.40

Az újszövetségi csodákhoz tartozik az a hermeneutikai alapkérdés, hogy egy „túlvilági” Isten és az ő működése egyáltalán elérhető-e fogalmi rendszerrel, amelyet tapasztalásból veszünk és logikailag kifej36 E. Drewermann, Strukturendes Bősen, 519 kk.

37 K. Rahner, Zur Theologie des Todes, 1958.

38 J. Ratzinger, Einführung in das Christentum, 1968, 165.

39 H. ü. Balthasar, Herrlichkeit. II, 2. 310.

40 E. Drewermann, Strukturen des Bösen, u.o.