Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sudbrack, Josef - Bolberitz Pál (ford.): A csodák és a csoda
A CSODÁK ÉS A CSODA 47 A bibliai csodák. A racionalizmus kora óta létezik a bibliai csodák kritikájának története.20 A kiindulás Descartes-nál található. O már megkülönböztette a kiterjedt dolgot (rés extensa) és a gondolkodó lényt (rés cogitans), s állította, hogy ezeknek a világa zárt rendszer.21 Az irodalmi kritika azonban Rudolf Bultmannál érte el tetőfokát. O a racionalista tudomány szemszögéből érvelt a csodáról, mint a természeti jelenség törvényes összefüggésének az áttöréséről, de erről szerinte ma már szó sem lehet.22 „Nem lehet elektromos világítást és rádiót használni, s ugyanakkor az Újszövetség szellemében csodáról beszélni”. Viszont akadnak Bultmann-tanítványok - mint pl. Gerd Theissen -, akik végigjárják a formatörténet útját és egyéb módszerek kanyargóit, s arra a megállapításra jutottak, hogy „Jézus kétségtelenül tett csodát, betegeket gyógyított és tisztátalan lelkeket űzött ki”.23 A probléma nézése azonban mind a kritikus tartózkodás, mind a hívő elfogadása részéről megváltozott. Az egzegétáknál az irodalmi kritika számít mértéknek a bibliai csodáról szóló szövegeknél. Gerd Theissen munkáját elfogadják, mint a mai kutatás összefoglalását. O ezt a megállapítást teszi: „A csodákról szóló híradások a történeti eseményt szellemi értelemben hozzák". Szerinte ez a szellemi értelmezés már Jézussal kezdődik. Az ő számára sem voltak a csodák egyszerű mindennapi tettek, hanem egy misztikus dráma mozzanatai. Ezekben mutatkozott meg a világ átalakulása Isten országába. Theissen tehát egyszerű irodalmi úton jut el erre a megállapításra. A szövegek tanulmányozása ide vezet. Mégis a legfontosabbnak azt tartom, hogy Jézus a csodákban két szellemi világot kapcsol ősze, amelyek azelőtt ilyen összefüggésben nem jelentkeztek: az egyik az egyetemes üdvösség apokaliptikus várása, a másik pedig annak egyedi esetekben való bemutatása a csodákon keresztül. A csodák az egyetemes átalakulásnak a jelei és elővételezései. Vagyis a csodák nem is annyira Isten országának a hirdetését igazolják, hanem inkább láthatóvá tették annak erőit. Viszont bizonyító erejük is megvolt, ezt az apostoli hagyomány is erősen 20 A. Kolping, in: LThK, X. 1965, 1262-63. 21 J. Baur, in: Religion in Geschichte und Gegenwart, 1962, 1839. 22 Neues Handbuch theol. Grundbegriffe, IV, 325. 23 ürchristliche Wundergeschichten, Güterloh, 1972, 274 kk.
