Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában

A PAPI CÖLIBÁTUS AZ EGYHÁZ KORAI HAGYOMÁNYÁBAN

79

VII. század végét követően még hosszú időn át. Abban a XI. századi vitában, melyben Nicetas Stethatos (Pectoratus) szembehelyezkedik a latinokkal, a cölibátus jelentős helyet foglal el. Mindazonáltal Paphnutiust egyáltalán nem említi meg. Még jelentősebb ugyanez a hallgatás az Arisztenész, Zonarasz és Balszamon kánonjogászok által a „Syntagma canonum”-hoz (Bizáncban a XII. században állították össze) fűzött nagy kommentárban, „melynek döntései hosszú időn át törvényként szolgáltak s továbbra is figyelembe veszik azokat”.

Végül, amikor a Trulloszi Zsinat 13. kánonját — amely által, mint mondják, azt akarták kijavítani „quod ea de causa fit in Romana Ecclesia” — kommentálják, a három bizánci tudós hallgat Paphnutius történetével kapcsolatban. Mindez utólagos érveket tesz hozzá a Níceai Zsinaton történt, Paphnutius-féle váratlan közbelépés hitelességének megcáfolásához.

Ma a kritikusok az általunk ismert formájában egyhangúlag visz- szautasítják, mint Szókratész által előhozott valótlan történetet, és örülnünk kell a történelemtudomány ezen előrehaladásának.

Fordította: Grúber László