Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában

70

CHRISTIAN COCHINI SJ

Mindezek segítenek jobban megérteni, hogy a Quinisextum zsinat miért kezdődött egy bizonyos Róma-eilenes légkörben. A bizánci szinódus kora visszaéléseit és tévedéseit szándékozott megreformálni, de a maga módján gondolta megtenni ezt, elhatárolva magát a Nyugattól, s fitogtatva számos latin hagyománnyal kapcsolatos véleménykülönbségét. Az ortodoxiát (tanbelileg-teológiailag) illető kérdésben nem, de az egyházfegyelmet és liturgiát illetőleg a 215 görög, keleti vagy örmény atya, a császári palota „kupolája alatt” (in Trullö) összegyűlve nem egy ponton szembehelyezkedett Rómával. A szír származású Sergius pápa (687-701) kijelentette, hogy „inkább a halált választja”, semhogy „bizonyos, az Egyház rendjével ellenkező kánonokat” elismerjen.

6.2. A VII. század végének e dokumentuma, ahogyan azt jogosan megjegyeztük, „az utolsó egyházfegyelmi kijelentés a görög egyház számára”. A zsinat által megszavazott kétszáz kánon közüli hét vizsgálata — mely a klerikusok házasságáról és önmegtartóztatásáról tárgyal — mindenekelőtt azt mutatja, hogy Bizánc e területen nem egy, a latin egyházéval megegyező szokást őrzött meg.

Kezdjük a püspökökre vonatkozó két kánon, a 12. és a 48. vizsgálatával:

12. kánon: „Egyetlen püspök se éljen együtt korábbi feleségével Tudomásunkra jutott, hogy Afrikában, Líbiában és más helyeken, e területek Istentől szeretett pásztorai miután felszentelték őket, nem hagytak fel a feleségeikkel való együttéléssel s így a nép számára akadállyá és botránykővé váltak. Ezért, nagyon aggódván a népek épülése miatt, akiket kormányoznunk kell hogy e viselkedésmódnak meg kell szűnnie. ”

48. kánon: „A püspök felesége, aki kölcsönös megegyezéssel vált külön férjétől annak püspökké szentelése után vonuljon kolostorba. Akit püspökké választottak, miután felszentelték, a tőle közös megegyezés alapján elvált felesége lépjen be egy, a püspöki székhelytől távol eső kolostorba, s joga lesz a püspöktől való anyagi segítségre; és ha arra méltó, mozdítsák elő a diakonissza-méltóságra. ’

Megjegyezzük, hogy a bizánciak nem az előzőleg meglévő házastársi kapcsolatokat róják föl az „Istentől szeretett pásztoroknak”,