Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában

A PAPI CÖLIBÁTUS AZ EGYHÁZ KORAI HAGYOMÁNYÁBAN

61

cot ne találhasson rajta. E határozatok felbonthatatlan törvénye miatt mi, papok és diakónusok szentelésünk napjától kötelezve vagyunk, s szívünket és testünket alávetjük a mértékletesség és tisztaság szolgálatának, hogy minden dologban, naponként bemutatott áldozatainkban kedvesek lehessünk Istenünk előtt. ”

2. Az egy évvel később, Rómában, 80 püspök részvételével megtartott zsinat határozatainak összegzését Siricius „In unum dekretáliájában közölte a különböző püspökségekkel. Ennek bevezetője hangsúlyozza az apostoloktól átvett hagyományhoz való hűséget, minthogy „nem új előírásokról van szó, hanem azok meg- tartatásáról, melyeket egyesek közönyből vagy lustaságból elhanyagoltak.” Az „Apostoloktól, valamint az Atyáktól származó és megszabott” dolgok között található a nagyobb rendekhez tartozó klerikusokra vonatkozó önmegtartóztatás kötelezettsége:

„Ezenkívül, mit méltó, szűzi és tisztességes dolgot, ezt tanácsoljuk: a papok és diakónusok ne folytassanak feleségeikkel házaséletet, mivel ezeknek szolgálatuk naponkénti kötelességének kell megfelelniük. Ezért buzdítok, figyelmeztetek, kö- nyörgök hát: szűnjön meg ez a gyalázat, amely miatt még a po- gányok is joggal tesznek nekünk szemrehányást. Azt hisszük, hogy ez megengedett, mivel írva van: „egyszer nősült férfi”? De Pál nem az utódai nemzéséhez ragaszkodó férfiről beszélt; az önmegtartóztatás fényében beszélt erről, melyet gyakorolnia kellene (propter continentiam futuram)”.

3. A „Dominus inter” dekretáliára, mely Damazusz vagy Siricius pápa válasza a galliai püspökök kérdéseire, nem kívánok részletesen kitérni. Ez is ugyanezt az érvelést fejti ki.

Az, amit e három szöveg nekünk mond, alapvető fontosságú a cölibátus-önmegtartóztatás törvényének története számára. Sőt, ezek jó pár, rendes és törvényes házassági esetet tételeznek fel a klérus sorain belül. Mi több, a szentelésük előtt nős férfiak, akik papi szolgálatukat gyakorolták, a legnagyobb tisztelet mellett akár a püspöki rendhez is járulhattak. Miután felszentelték őket, e férjeknek teljes önmegtartóztatásban kellett élniük; püspököknek, papoknak, diakónusoknak egyaránt. A IV. század vége felé gyakran meg-