Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában

56

CHRISTIAN COCHINI SJ

3.2. A fentebbi pápától a különböző tartományok püspökségei számára elküldött Cum in unum dekretália, amely egy 386-ban, Rómában, 80 püspök részvételével megtartott zsinat döntéseit tartalmazza.

3.3. A Dominus inter dekratália, a galliai püspökök kérdéseire válaszolva.

3.4. A 390 júniusában tartott karthágói zsinat 2. kánonja.

4. Mindezek két tényt tudatosítanak:

Az első tény: az Egyház első évszázadai során nem léteztek olyan törvények, melyek a papi rendekhez való járulást a cölibátushoz, mint előzetesen megkívánt feltételhez kötötték volna. Ha a IV. századtól kezdődően számos olyan szöveget találunk is, melyek a szentelés utáni házasságkötés tilalmára irányulnak, olyan törvénykező dokumentumok viszont, melyek a nős férfiak számára tiltják a szentelést, nem léteznek. Minthogy ma az egyházi cölibátusról mint olyan törvényről szokás beszélni, mely nemcsak a szentelés utáni házasságkötést tiltja, hanem — néhány ritka kivételtől eltekintve — csak a nőtlen jelöltek számára teszi lehetővé a rendekhez való járulást, ezért is fontos a fogalmak tisztázása, különben az Egyház első évszázadainak tanulmányozása során szinte elkerülhetetlenül feloldhatatlan ellentmondásokba ütköznénk.

A kor fegyelmét kettős kötelezettség jellemzi, amint majd látjuk: a cölibátus megőrzésének a követelménye a nagyobb rendek tagjai számára, amennyiben előzőleg nem voltak már nősek, a feleséggel szembeni önmegtartóztatás követelménye, amennyiben a házasságkötés után szentelődtek. Az első esetben a „szűk értelemben vett cölibátus törvényről” beszélhetünk, míg a másodiknál a „cölibátus-önmegtartóztatás törvényéről”.

A második tény, amelyet figyelembe kell vennünk: az első három évszázad során teljesen hiányoznak azok az írásbeli dokumentumok, melyek akár az első, akár a második értelemben vett cölibátus törvény megléte mellett tanúskodnának. Olyan dokumentum sem létezik e korból, mely egy ilyen kötelezettség létezését tagadná. Ezért jogos (és észszerű) figyelembe venni azokat az első, IV. századbeli dokumentumokat, melyek a „cölibátus-önmegtartóztatás törvényét” apostcii eredetre vezetik vissza. Ezek a dokumentu-