Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában

Christian COCHINI SJ

A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában

(Elhangzott a „Pastores dabo vobis” enciklika megjelenése után a római Gergely Egyetemen tartott nemzetközi szimpóziumon, 1993. május 26-28-án)

1. Előzetes megfontolások

1. A papi cölibátus eredetének tárgyalásához a legjobb bevezetés talán annak a számos nős, klerikussá lett férfiú nevének a felidézése lehet, akik bearanyozták az Egyház történelmének első évszázadait. Néhányuk fia Szent Péter utóda lett. így pl. Antal, Róma környéki püspök volt az apja Damazusz pápának (366-384); Jucundus pap I. Bonifác (416-419) apja; Félix pap 111. Félix (483-492) apja; Péter pap 11. Anasztáz (496-498) apja; Jordanus pap I. Agapito (535- 536) apja; István szubdiakónus I. Adeodatus (615-618) apja; a jeru- zsálemi származású Theodorosz püspök I. Theodorosz (642-649) apja volt. A VI. századbeli Hormisdas pápának a saját fia, Silverius lett (536-538) az utóda, Nagy Szent Gergely pedig leírja, hogy ükapja nem más, mint III. Félix pápa, aki szintén papnak volt a fia.

Ezek a híres példák távolról sem jelentenek kivételt. Rendelkezésünkre áll egy pontos lista, mely több, mint 120 olyan, az első hét évszázad során élt püspököt sorol fel, akik mindannyian nősek, valamint nagyobb részben családapák voltak. Csak néhány név: Demetriosz, alexandriai pátriárka (Órigenész püspöke); Világosító Gergely, az első örmény katholikosz, és utódai: Verthanesz, Nagy