Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Verweyen, Hansjürgen - Török József (ford.): Jézus csodáinak értelme és valósága
Hansjürgen VERWEYEN Jézus csodáinak értelme és valósága Teológiatörténeti áttekintés. Jézus csodáinak értelmezésében az idők folyamán történtek változások. Már az is bámulatos, amit az Újszövetség könyveinek keletkezésénél megfigyelhetünk. Márk például leírja a vérfolyásos asszony gyógyítását (5,25-34) és a hangsúlyt az asszonynak Jézussal történt találkozására teszi. Csak miután a tömegből kilépve bevallja Jézusnak, hogy ő érintette meg a ruháját, akkor kapja meg a választ, hogy hite meggyógyította. Még megka- póbb, ahogy Máté röviden összefoglalja az eseményt egy beteg asz- szony könyörgésében és Jézus válaszában (Mt 9,18-22). Az ismert csodaelbeszélésnek ez a teológiai átvilágítása legjobban János evangéliumában tűnik szemük elé, például abban a módban, ahogy az evangélista a kenyérszaporítás és a vízenjárás csodáját alapul veszi a Jézus személyéről szóló vitában (Jn 6). Az apokrif írások ezzel szemben visszaesnek a csodálatos elem magyarázásába. Az úgynevezett Péter-evangélium például kiszínezi Jézus feltámadásának eseményét, az ugyancsak apopkrif Tamásevangélium pedig Jézus gyermekkorát tölti ki csodás eseményekkel. Azt az időszakot próbálja elevenné tenni, amit Lukács a 12 éves Jézus története előtt elhagyott. Az egyházatyák korának teológusai számára nem volt könnyű szembenézni az ókornak ezzel a „csoda-hírszolgálatával”. Ahelyett, hogy a későbbi hitvédőkhöz hasonlóan a csodákkal igazolták volna Jézus küldetését, inkább a Jézus és apostolai által véghezvitt csodákat kellett a korabeli varázslók mesterkedéseitől elhatárolni. Ebben az összefüggésben Origenésznek olyan jelentősége van, amely túlnő a közvetlen történeti összefüggéseken. O Jézus életerejének a jelenléte oldaláról érvel, amely abban is megmutatkozik, hogy tanítványai ké-
