Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Potterie, Ignace de la - Gál Ferenc (ford.): A csodálatos kenyérszaporítás

A CSODALATOS KEMYERSZAPOR1TAS

21

hogy ennek az országnak az igazi természetét bemutassa. A kenyérszaporítás ezen a téren döntő esemény volt. Ha Jézus követte volna a nép politikai várakozását, ott lehetett volna legjobban a lelkesedők élére állni és zendülést kezdeni a pogány rómaiak ellen. De Jézus az ilyen messiási eszmét mint ördögi kísértést elvetette. Most is visszavonul a tömegtől. Később mások megkísérelték helyette, hogy a politikai messiási szerepet felvegyék.15

Tehát az esemény jelentősége egészen benne van Jézus galileai működésének összefüggésében. Sőt abban a feszültségben is, amit igehirdetésével és működésével szükségszerűen kiváltott. Feltámadása után ez a társadalmi feszültség már nem állt fenn. Az Egyházban senki nem érezte szükségét annak, hogy utólag ilyen történést belemagyarázzon Jézus tevékenységébe.

c. Annak megértéséhez, hogy a kenyérszaporítás a puszta kellős közepén a tömegben lelkesedést váltott ki, az eseményt a korabeli zsidó várakozások összefüggésében kell szemlélnünk. A vallási életben Isten egyik erős beavatkozásának emléke volt a manna, amely a pusztában vándorló népet táplálta. Sok írástudó azt úgy tekinti, mint a legnagyobb csodát az Egyiptomból való kivonulás után. Jn 6,39 szerint a zsidók Jézushoz is azt a kérdést intézték, hogy mivel tudja felülmúlni Mózes tevékenységét, aki a mannához segítette népüket. Amellett a mannát a jövővel is kapcsolatba hozták, s ebben két téma fonódott egybe: egy új Mózes várása, aki csodálatosan táplálni fogja őket. Az MTörv 18,15 alapján pedig vártak egy új prófétát, aki Isten szavát közvetíti nekik. Jézus korában ez a remény a zsidóknál az eljövendő Messiáshoz kapcsolódott. Ennek igazolására elég idézni a szir Báruk-Apokalipszist: „Ha elérkezik a földi történés vége, megjelenik a Messiás, és akkor az eddig visszatartott manna újra hullani fog és évekre lesz ennivalójuk, mert megérték az idő végét”.16

Ilyen háttér mellett valóban megérthetjük a tömeg lelkesedését a kenyérszaporítás után. Bizonyára Jézus számára is megvolt ennek a messiási jelentősége éppúgy, mint a Jeruzsálembe történt bevonulásnak a szenvedés napjai előtt. De egyelőre ez a messiási tett Jézus

15 C. H. Dodd, Lm. 142.

16 P. Bogáért, Apocalypse de Baruch, Paris, 1962.