Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei
1 A XX. század második felének egyes bibliamagyarázói számára az evangéliumokban található csodák gyakran arra szolgáltatnak alkalmat, hogy az Egyház hitétől és tanításától elrugaszkodva, azt mintegy maguk mögött hagyva, egyéni találékonyságukra hagyatkozzanak és ily módon próbálják kielégíteni a mitikus magasságokba emelt „mai ember” feltételezett igényeit, melyeket szerintük a „tudományos világ- szemlélet” és az élet minden területét átjáró „ésszerűség” irányít. Ezek az újmódi értelmezések az evangélisták által közölt tényekkel szabadon gazdálkodnak, mintha Jézus Krisztus életének eseményei, összetevői egyfajta puzzle-játék mozaikszemeiként szabadon összeállíthatók lennének, hogy a hívők koronként más és más rajzolatot lássanak meg, mert „varietas delectat”! Egyetlen példa elegendő ennek bemutatására a kenyérszaporítással kapcsolatban: „Jézus felette áll az őt megelőző csodatevőknek és prófétáknak. Ebben az apologetikus és krisztológiai célzatban találhatjuk magyarázatát annak, hogy a csoda miért öltött ilyen nagy méretarányokat.” Ha az olvasó nem értené a bibliamagyarázó lényegi mondanivalóját, akkor a lábjegyzet világosabbá teszi állásfoglalását: „A csoda rendkívüli méretei fenntartásokra intenek objektivitását illetően. Azt, hogy valójában miben állt a kenyerek csodája, nem lesz könnyű megtudnunk.” A vizsgált esemény ilyetén, lopakodó megközelítése, majd kitaláltságának sugallmazása után következik a puzzle-módszer: „Az evangélista ... azt sem tudja, hogy Jézus a »kenyérszaporítás« folyamán pontosan milyen mozdulatokat tett. Mozdulatait az utolsó vacsorán tett gesztusokkal helyettesíti, amelyeket időről-időre megismételnek már a keresztény közösségekben.” Ennyi példa elegendő, miért fontos a következő tanulmányok közlése magyar nyelven, melyeknek közös mondandóját a Katolikus Egyház Katekizmusának szavaival ily módon lehet összegezni: „A Jézus által végbevitt jelek tanúsítják, hogy ő az Atya küldöttje, és a belé vetett hitre ösztönöznek. Azok számára, akik hittel fordulnak felé, megadja, amit kérnek. A csodák megerősítik az őbelé vetett hitet, aki az Atya művét hajtja végre: tanúskodnak arról, hogy ő Isten Fia.” (548)
