Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Tedd ide kezed - Lobkowicz, Nikolaus - Gál Ferenc (ford.): A vallási tapasztalás
3 Nikolaus LOBKOWICZ A vallási tapasztalás A német teológiai irodalomban nem ismeretlen a vallási tapasztalás fogalma, de nem is gyakori.1 Ez valószínűleg kapcsolatban áll Kant filozófiájával, akinél a tapasztalás elsősorban az érzékek működése. „A tiszta ész kritikája” című művének hatása alatt az „empirikus” és a „tapasztalati” fogalom nagyon közel került egymáshoz. Másképpen látják a dolgot az angolok és főleg a franciák. William James (1842-1910) John Dewey-el együtt elindította az amerikai pragmatizmust, s 1902- ben kiadtak egy könyvet „Sokoldalú vallási tapasztalás” címmel. Ugyanabban az évben Emil Boutroux (1845-1921) szintén azt kutatta, hogy egyáltalán mit jelent a vallási megtapasztalás. A francia jezsuita, Jean Mouroux pedig 1952-ben közölt könyvet erről a témáról (L’expérience chrétienne). Az nem meglepő, hogy a pragmatista Dewey és a jezsuita Mouroux másképpen magyarázza a „tapasztalás” fogalmát. Nehezebb dolog annak tisztázása, hogy ezen a téren egyáltalán mit jelent a „tapasztalás”. A fogalmat (empeiria) már a görögök is használták, és annak hosszú, bonyolult története van.1 2 Franz Grégoire, a louvaini professzor a II. világháború után könyvet írt Hegelről és abban négy alapjelentést különböztetett meg: megállapítást, átélt ismeretet, érzékelést és habituális tudást.3 Ezeknél a jelentéseknél közös az, hogy a tapasztalás mindig ismeretmód, ami konkrét dologra vonatkozik és nem elvontra. Továbbá az, hogy nem tekintélyi érvelés vagy következtetés útján jön létre. Bár nem tudjuk mindig megítélni, hogy milyen mértékben tapasztalunk vagy tapasztaltunk, ezért gyakran értelmezni kell azt. De amit értelmezünk, az a mi tapasztalásunk. 1 Az utóbbi években megelent Historische Wörterbuch der Philosophie sem hozza ezt a címszót. 2 Magam a Helmut Kuhn Emlékkönyvben igyekeztem a fogalmat körülírni, 1989. 2 Revue Philos, de Louvain 44 (1946) 411 kk.
