Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 3. szám - Tedd ide kezed

1 A föltámadott Jézus Tamás apostolt közvetlen vallásos tapasztalás­ra szólította föl, amikor sebhelyes kezeit és oldalát megérinteni kötelez­te a kételkedőt. Az apostolok vallásos tapasztalása közvetlenül Jézus Krisztusra irányult és a megtestesült Ige ezt a közvetlen megismerést a hit alapjává tette. A vallásos tapasztalás elméleti feldolgozása az idők során egyre fontosabbá vált, és a jelen szám tanulmányai ezt az elmé­leti tisztázást szeretnék előremozdítani. Ez az alapvetés lehetővé teszi az igazi hitbeli tapasztalás létrejöttét, melynek során a hívő ember fel­ismeri élete egészének értelmét, ami viszont a hitet elutasító, követke­zésképpen hitetlen ember előtt ismeretlen marad. Valamennyi nagy szent életében fölfedezhető a vallásos tapasztalás, ám túlzás nélkül mondhatni, legkiválóbb példáját ennek Szent Ágoston vallomásaiban találjuk. Ágoston számára a külső megismerés belső tapasztalássá vált és a végtelenség beszüremkedett erre a területre. A végtelen utáni vágy ezen látásmód szerint a végtelennek véges megtapasztalása. A végtelen megtapasztalása pedig a kereső ember szívét még nyugtala­nabbá teszi, hogy az abszolút nyugalmat egykoron föltalálja Istenben. A némileg időtlennek tűnő elméleti megalapozás mellett a jelenben zajló tudományos fölfedezésekre is fontos teológiailag és erkölcsileg reflektálni. Jáki Szaniszló bencés professzor egész munkássága ennek a jegyében zajlik, és az itt közölt tanulmánya a hírközlő eszközök által szétröpített hír: a klónozás mentén megfogalmazódott magatartásmin­tákat elemzi az egyetlen hiteles szempontból, ami egybeesik a keresz­tény valósággal. Jáki Szaniszló 1987-ben azt a Templeton-díjat kapta meg, melynek legnevesebb kitüntetettje a nemrég elhunyt Teréz anya. Nemzetközi szinten ismert munkássága kis hazánkban évtized múltán hozta meg a Széchenyi Társaság díjával fémjelzett elismerést. Ratzinger bíboros liturgikus témájú kutatásai folyamatosan figyel­meztetnek, hogy vallásosságunk középpontjában a szent liturgia áll, amely Jézus Krisztus szavait és gesztusait ismételve, köréje szervező­dik, s gyűjti egybe az egyházat. A liturgikus ének és zene sem lehet független attól, aki Útnak, Igazságnak, Életnek mondja magát.

Next

/
Thumbnails
Contents