Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Tedd ide kezed
1 A föltámadott Jézus Tamás apostolt közvetlen vallásos tapasztalásra szólította föl, amikor sebhelyes kezeit és oldalát megérinteni kötelezte a kételkedőt. Az apostolok vallásos tapasztalása közvetlenül Jézus Krisztusra irányult és a megtestesült Ige ezt a közvetlen megismerést a hit alapjává tette. A vallásos tapasztalás elméleti feldolgozása az idők során egyre fontosabbá vált, és a jelen szám tanulmányai ezt az elméleti tisztázást szeretnék előremozdítani. Ez az alapvetés lehetővé teszi az igazi hitbeli tapasztalás létrejöttét, melynek során a hívő ember felismeri élete egészének értelmét, ami viszont a hitet elutasító, következésképpen hitetlen ember előtt ismeretlen marad. Valamennyi nagy szent életében fölfedezhető a vallásos tapasztalás, ám túlzás nélkül mondhatni, legkiválóbb példáját ennek Szent Ágoston vallomásaiban találjuk. Ágoston számára a külső megismerés belső tapasztalássá vált és a végtelenség beszüremkedett erre a területre. A végtelen utáni vágy ezen látásmód szerint a végtelennek véges megtapasztalása. A végtelen megtapasztalása pedig a kereső ember szívét még nyugtalanabbá teszi, hogy az abszolút nyugalmat egykoron föltalálja Istenben. A némileg időtlennek tűnő elméleti megalapozás mellett a jelenben zajló tudományos fölfedezésekre is fontos teológiailag és erkölcsileg reflektálni. Jáki Szaniszló bencés professzor egész munkássága ennek a jegyében zajlik, és az itt közölt tanulmánya a hírközlő eszközök által szétröpített hír: a klónozás mentén megfogalmazódott magatartásmintákat elemzi az egyetlen hiteles szempontból, ami egybeesik a keresztény valósággal. Jáki Szaniszló 1987-ben azt a Templeton-díjat kapta meg, melynek legnevesebb kitüntetettje a nemrég elhunyt Teréz anya. Nemzetközi szinten ismert munkássága kis hazánkban évtized múltán hozta meg a Széchenyi Társaság díjával fémjelzett elismerést. Ratzinger bíboros liturgikus témájú kutatásai folyamatosan figyelmeztetnek, hogy vallásosságunk középpontjában a szent liturgia áll, amely Jézus Krisztus szavait és gesztusait ismételve, köréje szerveződik, s gyűjti egybe az egyházat. A liturgikus ének és zene sem lehet független attól, aki Útnak, Igazságnak, Életnek mondja magát.
