Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése
68 tét. A Názáreti Jézus viszont továbbra is maradhat az eszményi ember előképe, így az elveszített Isten helyét is elfoglalhatja. Mindez azonban nyilvánvalóan csak játék a valaha keresztény szavakkal. Egy nem létező Istennek nem lehet képviselője. Amikor Jézus maradéktalanul odaadja magát az emberekért, ez D. Sölle számára nem egy valóságos és bensőséges közbenjárás, hanem csupán az embertársi szeretet és szolidaritás szép példája, amit az embereknek követni kellene. A jelenlegi vitákban Jézus egyetlenszerű odaadását az emberekért a „proegzisztencia” fogalommal jelölik. Ez azt jelenti, hogy Jézus emberi élete teljesen kimerült a másokért való létben, pro omnibus. Első pillanatban úgy tűnik, hogy ez nem más, mint a képviselés eredeti eszméjének újrafelfedezése. De a pro alatt sokan csupán Jézus emberi jóindulatát értik, ami mindvégig az erkölcsi példakép szintjén marad. Soha nem éri el azokat a létteljes és misztikus mélységeket, amelyeket a bűnös embernek Isten előtti, valódi képviselete elér. Csak ez utóbbi képes eltörölni az emberek bűneit. „Az emberekért” (pro vagy hyper) nem puszta emberek felé irányulás, amely sohasem éri el az anti sajátos jelentéstartalmát. Az anti jelentése az, hogy valaki létszerűen átveszi az emberek helyét. Alapvető ténynek tekinthető, hogy a képviselés legmagasabb formája nem a mások javára való cselekvés (pro), hanem a mások helyére lépés (anti). A képviselés eszméjének valódi mélysége és ereje csak a Szentírásból derül ki. Ott ugyanis olyan üdvösségbeli-természetfeletti jelenség-jelleget kap, amely az egész üdvtörténetet meghatározza. 2. „Képviselés” mint üdvtörténeti struktúra A képviselés eszméje már az Ószövetségben olyan változatosságot tanúsít, hogy itt csak néhány kiemelkedő pontra tudunk rámutatni. A Tér 1,26 sköv. szerint „Ádám” már az egész teremtés hordozójának vagy képviselőjének számít az Isten előtt (függetlenül attól, hogy egyedként vagy csoportként értelmezzük). Ezért bűne, mint kegyelemvesztés, kihat az egész emberiségre. De az az áldás és kegyelem is, amelyet az