Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése

66

Leo SCHEFFCZYK

„Képviselés” és a pap küldetése

Az itt következő eszmefuttatás olyan teológiai gondolatot kíván kifejteni, amely hatással van a pap lelki életére, lelkiségére is. Ez a mások képviselésének, a mások helyetti jelenlétnek, az emberekért való, Isten színe előtti kezeskedésnek a gontolata.'

Fontos, hogy jól megértsük ennek az igazságnak a jelentőségét és életszerű kapcsolódását a pap létmódjához. Éppen ezért először rá kell mutatni azokra a tényezőkre, amelyek a jelenkori szellemi légkörben ellentmondanak a képviselés teológiai eszméjének.

1. Az üdvösségbeli képviselés igazságának hiányos megértése a modern korban

Tág értelemben a képviselés azt jelenti, hogy az üdvösség munká- lásában az egyik ember a másikért szót emel a másik javára cselekszik. A másiknak kölcsönzi saját egyedi tevékenységét és így helyzetcsere következik be, a másikra való tekintettel. Ez nehezen felfogható, titokteljes igazság, amint bizonyítja az ismert verssor, Schiller „Wallenstein” című költeményéből. A teljesen ellentmondásos gondolat az újkori szubjektivizmus és az egyoldalú perszonalizmus szellemiségében gyökerezik. A katonák énekéből vett verssor tehát így hangzik: „Senki sem lép ott helyébe, áll magárahagyatva, szegényen.” A keresztény igazság 1

1 Vö. ehhez a témához N. Hoffman legújabb állásfoglalását Stellvertretung. Grundgestalt und Mitte des Mysteriums, in: MThZ 30 (1979) 161-191